Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - VERSÍRÁSTÓL A POÉZISIG - Vaszily Tímea: Nekem
Versírástól a poézisig Ama gonosz ember pedig hozta a sört, és nem felejtette a konyhában a komló erjesztett levét a pincér. És megkóstoltam, és a pohár nem mulasztotta el az alkalmat, hogy ajkamat illesse. És dühösen kiáltottam, és eme szavak hagyták el torkomnak börtönét: Bizony mondom néked, ez a sör meleg, és fortyogó vulkánhoz hasonlatos eme komlónak leve. És a pincér családom egyik nőtagját ama némberek nevével illette, és nem mulasztotta el az alkalmat, hogy az én anyámról rosszat mondjon. Pofon vágtam, és a tenyerem az ő arcát illette hangosan. Hajnalig verekedtünk, és a felkelő nap birkózásunkra ébredt. És bizony mondom néktek, bekötözték a fejem, és ama kendőkkel agyam börtönét bekerítették. És azóta mindent kétszer mondok, és nem mulasztom el az alkalmat, hogy gondolataimat ne egyszer fejezzem ki. És akiknek van fülük, hallják, és dobhártyájuk vegye át a levegő finom rezgéseit. És akiknek van szemük, lássák, és a világról alkotott képet befogadni ne késlekedjenek. Vaszily Tímea Nekem nekem adj kenyeret! nekem! nekem igyál! nekem fésüld, nekem mosd, nekem viseld magadat! nekem nyúlj felhőbe pici könnyekért! nekem domborítsd macskahátad is, peremvidékeid! nekem takarózz, engem simogass! varangy vagy, nekem tapossanak el! virág vagy, nekem lehel ld színed! nekem sudárkodj, nekem szeretkezz! Nekem!
