Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - A HETVENÉVES OZSVALD ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE - Fonod Zoltán: Beszélgetés Ozsvald Árpáddal
A hetvenéves Ozsvald Árpád köszöntése percig nézhettem, aztán letakarták egy kendővel. Nekem meg fel kellett sorolnom, hogy mi mindent láttam. Az eredményt pontozták, ezzel a jó megfigyelőképességet vizsgálták. A felvételi sikerült, és ősszel már az ángyom, Lina néni vitt Csurgóra, aki már előtte is sokat járt Lévára, Pestre kofáskodni és nagyon szeretett utazni. Meg arra emlékszem, amikor a megnyitón az iskola szép parkjában sorba álltunk és az igazgató köszöntött bennünket. És állandóan arról beszélt, hogy ennek az iskolának milyen nagy tradíciója van és ezt nagyon meg kell becsülnünk. Zavarban voltam, mert árva fogalmam nem volt, hogy mi is az a tradíció! Egy egész hétig foglalkoztatott a dolog, amikor végre megtudtam, hogy a tradíció hagyományt jelent. Hát miért nem így mondta, sóhajtottam fel keservesen. így kezdődött ifjú „szecska” életem! Szecskának az elsősöket nevezték a nagyobbak. • Az alma mater 1946 után — menekült diákokként — fogadott vissza bennünket. A nyári szünidő idején könnyű volt nektek, átgázoltatok az Ipolyon és otthon voltatok. Mi négy évig nem láttuk a szülőföldet, minthogy a Nagy-Dunán nem lehet átgázolni. Milyen emlékeid vannak ezekről az évekről? — 1946 késő őszén hárman összeálltunk és az Ipolyon átgázolva, félig úszva, szöktünk át. 1949-ig talán hétszer szöktem át az Ipolyon. Legutoljára el is fogtak és a szobi határőrsön három napig fát fűrészeltünk, aztán hazatoloncoltak. Mire hazaértem, megjött a fehér útlevél engedélye. A falunkból sokakat áttelepítettek, Zsámbékon sváb házakban lakott az Ozsvald családok egy része, s a szünetekben hozzájuk jártam. Édesanyámnak is foglaltak egy kis házat, de őt nem engedték át, az akkori bíró azt mondta, hogy nem lehet, mert a fiad átszökött, Jolán, és akkor neked ott csak jó lenne. Csehországba küldték egy téglagyárba, ahonnan egy fél év múlva hazaszökött. Csak két Ozsvald család maradt a faluban. A többiek házaiba Nyíregyháza környékéről és Békéscsabáról kerültek telepesek. • Nemesoroszi, ez a pöttömnyi szülőfalud (legalábbis csallóközi szemmel nézve az!) több versedben szerepel. A legplasztikusabban azonban A kis postás című gyermek regényed szól róla. Mit jelent számodra a szülőföld és milyen volt a falu postása? — A népmesék titokzatos világa volt nekem a falu, ahol mindenki ismert. Ha később riportutak alkalmával a környéken jártunk, már elöntött valami furcsa bizsergető melegség. Ma is felötlik bennem egy-egy régi elfeledett szótöredék, ráncokkal borított régi arc. Dr. Blaskovics József az újvári ejálet török adóösszeírásában (1664-ből) megemlíti, hogy Nemesorosziban 71 adófizető volt és 7 Ozsváth család élt itt. Ugyanis csaknem háromszáz éven át így írták a nevünket, csak 1919-20-ban keresztelte át a cseh körzeti jegyző, amikor Máté bácsinak a nevét rosszul hallotta, és a csehben ismeretes Ozsvaldra írta át a nagykönyvben. így lettünk mindannyian Ozsvaldok! Emlékszem, gyermekkoromban engem még Ozsváth Árpinak szólítottak. A kis postás című ifjúsági regényemben szinte mindent megírtam a falunkról. 1943-ban a szünidőben, amikor nagybátyámat katonának vitték, lettem a falu kis postása. Turczel Lajos
