Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - A HETVENÉVES OZSVALD ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE - Fonod Zoltán: Beszélgetés Ozsvald Árpáddal
A hetvenéves Ozsvald Árpád köszöntése állandóan írogattam, tehát 1951 nyarán a már elindult Új Szóban próbálkoztam. Többször is beküldtem verseimet, de mindig azt a választ kaptam, hogy a versek jók, de nem elég pártosak és építőek, s ezért nem közölhetők. A válaszadó mindig Szabó Béla volt. És a harmadik próbálkozásra sikerült. 1951 júliusában minden kommentár nélkül megjelent A magvető című versem és utána rendszeresen azok is, amelyeket előbb visszaküldték. • Akár koronatanú is lehetek rá, hogy versírással zsenge gyermekkorod óta foglalkozol. 1942-ben, elsős gimnazistaként Csurgón, a Micheller diáktanyán, mi hárman felvidékiek éktelenül rossz verseket írtunk. Te ebből a próbálkozásból 22 évesen már „befutó" lettél! — Még megvannak azok az elrongyolódott kis füzetek, amelyekbe az első verseimet írtam. Természetesen rossz próbálkozások, de egy-egy kép, érdekes jelző megmaradt emlékezetemben. A versírást a háború után sem hagytam abba. Sokat olvastam, és a csurgói iskola, főként Csokonai szelleme is hatott rám. • Nyolc évig osztálytársak, négy évig padtársak voltunk. Mellettem, a matekórán és ábrázoló mértanon is körmölted a s/z/üleményeid. Akkor már mozgott benned valami? Mikor gondoltál először arra, hogy akár költő is lehet belőled? — 1947-től, 15 évesen, amikor az iskolai faliújságban is rendszeresen jelentek meg verseim és a Március Tizenötödike című ifjúsági lapban egy pályázaton 100 darab képes levelezőlapot nyertem. Ez volt az első biztatás. Különben egy karcolatom a szülőfalumról a Dunántúli Naplóban jelent meg 1947-ben. • Három fiatal költő (1954) címmel (Török Elemérrel és Veres Jánossal közösen) jelentek meg először kötetben a verseid. Fábry Zoltán a pátosz nélküli őszinteséget dicsérte, s „emberségében melengető szépnek” találta, hogy a szerelmi líra egyik első megnyilvánulásában megkapó hasonlatokat használtál. („Már úgy ismerlek, mint öreg parasztok a kenyeret adó földet, oly megszokott a mozdulatod, arcod kerek nevető gödre, mint anyámnak a bögre, melyben melegen hozza a reggelit”.) Ez ma már kevésbé „magával ragadó egyszerűség”. Fábry azonban az egyhúrúság és a modorosság veszélyére is figyelmeztetett. „Tágítani kell a kört... az egyenletes lélegzést itt-ott gyorsítani, szaporázni”— ez volt a tanács. — Fábry hasznos tanácsait megfogadtam és már a második kötetben igyekeztem tágítani a kört, ez azonban csak a harmadik kötetben sikerült igazán. A Földközelben hozta a váltást és a témák bővítését. • Az ötvenes évek elején a sematizmus, a „felhígított, vulgarizált dogmatizmus” szedte áldozatait az irodalomban, művészetben. Sajátos verselésednek és világlátásodnak is köszönhető, hogy a „naivság és őszinte hit” mellett sematizmusod „halkszavúbb” volt (Görömbei András), mint társaidé. Hogyan emlékszel erre az időszakra? Az „irodalomi bábáknak” milyen szerepük volt abban, hogy ez a szemlélet éveken át tenyészett?
