Irodalmi Szemle, 2002
2002/8 - Lászlóffy Csaba: Szükség parancsa és luxus-Európa (vers)
Lászlóöy Csaba Az űzetést ki meddig állja?! Nem csak a nyár — a biztonság is lángol. * * * De hátha kiderül, hogy mégis él Lázár? Arcát a szelíd kerti szél nyaldossa, s feje fölött az égzúgás az idegenség, üresség ellen zenél. Pórusaidon átáramlik valami. Hátha nem csak a bibliai szikla - sírból lehetséges a visszatérés? A lelkedet hagyd nyitva. Csak préda ne légy (életed az ára); az elidegenítő szellem helyett mondjad költőddel: „Mesae ellen minden káros.” Volt itt egy város...* (Gyűrkőzz a csalók földjén, János!) Ők, igaz, erőseknek látszanak. Tokos hazugság, lopott házfalak... Kitölteni minden zugot, mint indák, repkény, moha. Szélkakasércen, faggyúfényben tündökölni? SOHA. (A méltóság, ha benned társra lel, s kürtjét nem fegyverként forgatja majd Lehel.) A gyötrött sokaság, ki még magyar, fülét bedugva, süketülve, hall- e valamit, s lát-e biztos hazát, ha a szívén sötét démonok úsznak át? Beolvasztott harangjainkj és elfűrészelt nádi hegedűnk?! — * Nagyenyed
