Irodalmi Szemle, 2002
2002/8 - Tőzsér Árpád: Globalitások a magyar irodalomban (előadás)
Tőzsér Árpád azaz jó értelemben vett közüggyé válnia, anélkül, hogy az alkotókat bármilyen irányban is befolyásolná. Ellenkező esetben viszont esetleg hamarosan jön majd egy magyar Benno Barnard (vagy stílszerűbben egy Martin Walser, ugye mindnyájan hallottunk az Egy kritikus halála c. regényéről), és leírja, hogy a magyar irodalomtudós és kritikus ma egyrészt a globalizáció kurvája, másrészt a közízlést manipuláló diktátor; vagy legalábbis: kívülről csinos és nagyon művelt szüfrazset (a. m. az egyenjogúságért harcoló nő — szerk.), belülről viszont tudálékos és tanácstalan kékharisnya. * * * S hatásos zárszóért térjünk vissza a régi magyar irodalom gyepűi mögé. A nagyobbik Gellért-legendánk történetét a kézimalmot hajtó asszonyról olyan értelemben szoktuk emlegetni, mintha Gellért az asszonytól hallott munkadalt elismerően nevezte volna a „magyarok szimfóniájának”. A kegyes csalást aztán rendszerint a diákjaink leplezik le, fejünkre olvasván a legenda egyéb részeit, amelyekben Gellért püspök is, s Walther mester is halálra kacagják magukat a hallott dalocskán, s még este, az ágyban is „kuncogva” emlegetik a magyarok furcsa „szimfóniáját". íme, egy újabb korai globális viselkedésmód! S igaz, ami igaz, a jelenet még ma olvasva is eléggé vérforraló. S bizony, a tempóra mutantur sem következetes már, mert Grendel Lajos meg ezt írja a Forrás 2002/6-os számában: „A minap hallottam egy megejtöen mai sztorit, amelyben a fiatal irodalomkritikus eképpen világította meg fiatal írókollégája elméjét: Jegyezd meg, te akkor leszel valaki, ha én írok rólad." „Ezen az arrogancián lehet mosolyogni’ - kommentálja a sztorit a renomés felvidéki kolléga. Én nem mosolygok a sztorin, nekem valahogy úgy forr az epém, ha az ilyen mai irodalmi diktátorokról, magyar Reich-Ranickikról hallok, mintha Gellért püspök történetét olvasnám. De azért azt javaslom, ilyesmit olvasva vagy tapasztalva se azt a következtetést vonjuk le, amit Vata vezér és népe Gellért viselkedéséből levont, ne lökjük le Gellért püspök szekerét semmilyen hegyről, mert - amint a fenti példák mutatják - másként is el lehet intézni a dolgokat. * Elhangzott a Tokaji írótábor rendezvényén 2002. augusztus 14-én
