Irodalmi Szemle, 2002

2002/8 - Gyüre Lajos versei: Minek is, Teremtő akarat, Kagyló, Márai

Gyüre Lajos

Minek is

Minek is mondom, Vagy mégis? Hisz oly kopottak a szavak. Velem vagy, magamból még el soha nem bocsátottalak.

Elfogytak ékes szavaim dicsérni éltem jobb felét, mint vén obsitos katona, ha mutatja menlevelét.

Bennem vagy éltető kenyér és záloga minden jónak.

Leszel virágos szemfedőm és Létbe vizében csónak.

Örömódát ne várj tőlem, nem várnak cifra himnuszok, nem igazi énem nekem, hamisan csengene, tudod.

De tudd, ezt el kell mondanom; veled vagyok, aki vagyok. Versem kitalálod, kezem fogod, s vezetsz, mint a vakot.

Teremtő akarat

Hordhatsz rakásra hetet-havat, lélek mélyét, eget és poklot, ám, ha nincs teremtő akarat, szükölsz, mint ki sírköbe botlott.

Bújhatsz napszám ócska lexikont, „tovább írhatsz’’ lopott szólamot,