Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - TALLÓZÓ - Domokos Mátyás: Imbolygás WS körül
TALLÓZÓ rimbaud-i játéka”, mert „az ilyen kétségbeesett, de feltétlenül jogosult próbák a művészet egyéni vagy egyetemes válságának súlyos pillanataiban törvényszerűen bukkannak föl.” 4 Weöres Sándor és Fülep Lajos levelezéséből (több évtizedes késéssel ugyan) megtudhattuk azt is, hogy a költő szerint mi volt A sorsangyalok értelme, jelentése, sőt: genezise. Fülep Lajos ugyanis, amint Kardos László megjelent kritikájából hírét vette ennek a pécsi felolvasással egybekötött költői versmagyarázatnak, levélben tudakolta egykori tanítványától: mi történt, mit mondott verséről, hogyan értelmezte? Fülep nagyon nagyra tartotta az Élysium költői teljesítményét. Azt írta róla Kerényi Károlynak (1946. XII. 14-én), hogy „van benne néhány olyan vers, aminél különbet aligha írnak ma valahol. S otthon nyomorog, kifosztottan szüleinél, az istállóból ganéjt hord ki, és legelteti a jószágot. Nyáron nálam volt, nem mertem feléje nézve lélegezni, félve, hogy elfújom: az én kandúrom alig ha nem nehezebb. A szellem szimbóluma ezen a tájon.” Fülep, ellentétben Illyés Gyula és Kardos László aggodalmaival, tőle szokatlan lelkesedéssel helyeselte annak a költői útnak, vagy ha tetszik: kísétletnek a lírai hozadékát, amit az Élysium versanyaga képviselt. Ezt egyébként Weöres Sándor 1946. augusztus 3-án Fülepnek Zengővárkonyba küldött leveléből is tudjuk: „Kedves Professzor Úr, köszönöm a szíves levelet — és mi tagadás, igen jólesik, hogy Professzor Úrnak tetszett az új kötetem. Professzor Úr az egyetlen, akinek kritikájával az önkritikámat ellenőrizhetem, s éppen ezért több szükségem van a kifogásaira, mint a dicséreteire: most mégis jólesik a dicsérete, mert bátorságot ad, hogy ne térjek le az Elysiumbzn megkezdett szokatlan útról. Hajlamom is, szándékom is, hogy mennél teljesebben a lelki, értelem fölötti, hyperreális, misztikus rétegbe hatoljak lényemmel és verseimmel. Professzor Úron és Hamvason kívül ezt majdnem mindenki rosszalja. Szerencsém, hogy kettőjük biztatásában megfogózhatok. Törekvésemet antihumánusnak és antiszociálisnak tekintik — pedig épp a humánum magas és tiszta rétegét fürkészem, nem magamnak, hanem olvasótáboromnak, vagyis bárkinek; tehát szándékom humánus és szociális.” Fél esztendővel később, 1947. február 27-én ugyancsak Csöngéről kelt, rendkívül hosszú levélben számol be ő maga is a pécsi találkozóról, és tüzetesen ismerteti A sorsangyalok keletkezéséről és értelméről adott szerzői magyarázatát, amit maga is „eléggé bonyolult históriának” nevez. Először „néhány sornyi értelmetlen szöveget” rögtönzött, mint írja, majd az így nyert szöveget elkezdte „magyarra fordítani”, hozzátéve még ehhez a meghökkentő magyarázathoz, hogy mivel fordításról van szó, az eredeti értelmetlen szövegnek többféle „megfejtése” is lehetséges. „Hogy a vers tartalma, a sors-hatalmakról való tanítás hogyan bújt bele az értelmetlen sorokba, s hogyan vált az egész vers gerincévé: ezt nem tudom”; fejeződik be az elemzés. 5 ezután következik, a levél legvégén a Weöres Sándor epatírozó hajlamát jellemző „slusszpoén”, egyik érzékletes példájaként annak, amit Károlyi Amy Fülep Lajos és Weöres Sándor sajátságos kapcsolatáról ír, hogy tudniillik a
