Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alföldy Jenő: Rácpácegresi mirákulum (Lázár Ervin: Az asszony)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE eredő, először Gelléri Andor Endrére alkalmazott — szót: tündéri realizmus. Lázár a szociografikus vonások ellenére nem a szociográfiaírás, hanem a mesenovella igényével írja „rácpácegresi” történeteit. Ezekre istenigazából ráillik a „tündéri realizmus”. Páldázatok a természettől fogva meglevő, szinte panteisztikus ösztöntől vezérelt jóságról, szeretetről. A Csillagmajor elnevezésnek lehet akármilyen „földhözragadtan” köznapi háttere, a „csillag” úgy világít a novellák fölött, mint a háromkirályok fölött és előtt, akik a Megváltó köszöntésére kerekedtek fel. Lehet, hogy az emberek „általában” és a rácpácegresiek „különösen” nem olyan jók és nem olyan szolidárisak, mint a Csillagmajor novelláiban. Korántsem biztos, hogy képesek pokolra süllyeszteni az ördögöt a mitikusan megrajzolt patkolókovács vezényletével, mint A kovács című novellában. Abban sem lehetünk bizonyosak, hogy ha csakugyan arra vetődik menekültében a Szent Asszony, karján a Kisdeddel, akkor életüket kockáztatják érte a pusztaiak. Ám az biztos, hogy minden közösségben, a legszegényebbekben is, vagy ott leginkább, tisztelik az anyaságot, a kisgyereket, az életet, szívből utálják a szervezetten föllépő erőszakot, és megvetik az árulást. Befogadják a rászorulót, és ösztönösen szembeszegülnek a törvénynek kikiáltott törvénytelenséggel. Bederik Duri nem a rácpácegresiek közül valö, de nem ez a baj, hanem hogy uralkodni akar fölöttük. Békés napokban is kirí a közösségből. „Valami csősz, mezőőr vagy erdőkerülőféle.” Nem részesült abban a nevelésben, érzelmi kultúrában, amelyet a pusztaiak adnak át egymásnak nemzedékről nemzedékre. „Lelövöldözte a határba tévedt kutyáinkat, megríkatta a gyerekeket, ijesztgette az ebédvivő asszonyokat.” S aztán hívta a fegyvereseket. Tudatos anakronizmussal és képzavarral mondva: ő a modern Heródesek német- és muszkavezetője, nyilas-ávéhása. De van ellene orvosság. A lélektan — vagy tán a szociológia — számon tartja a mi-tudat fogalmát. Ez csak működő közösségekben alakul ki az egyén lelkületében. A rácpáceg- resiekben ez az adottság munkál. Ezért történik meg velük a csoda, hogy rászedik a gonoszt. Az író ezt a csodát kelti életre egy remekmű erejéig.
