Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Yoko Tawada: Fürdés (részlet, fordította Pénzes Tímea)
Fürdés nem is bámulnak meg az emberek nyíltan. De most azt gondoltam, hogy átlátszó emberré lettem. A nő lakása nem volt messze a szállótól. Az öreg, szürke épület pinceablakai rácsosak voltak, akár egy börtöné. A nő egy sötét lépcsőn haladt lefelé előttem. — Nincs áram. Ügyeljen, hova lép. Az ajtó nem volt bezárva. Belülről olyan szag áradt, amit ismertem, de nem tudtam, honnan. A nő gyufával gyertyát gyújtott. Egy szék és egy asztal körvonalai rajzolódtak ki homályosan a sötétben. Kint világosabb volt, mint bent, és itt-ott egy arra elhaladó cipője bukkant fel. A plafon alacsonyan volt. A másik helyiségben egy keskeny ágy állt. Az asztalon valami mozgott. Egy fekete patkány. Ugyanolyan arca volt, mint annak, amelyet gyerekként tartottam. A nő megszólalt: — Medvének hívják. Az én patkányomat „Kumá”-nak hívták. „Kuma” annyit jelent, mint „Medve”, és a szobában levő ismerős szag a patkány szaga volt. A nő egy fiókból gyertyákat vett elő és meggyújtotta azokat. Minden új gyertyával új árnyékot nyertem. Pislákolva gyülekeztek a lábfejem körül. Nehéz árnyékok és könnyű árnyak. A nő nem vetett árnyékot. Kezét a vállamra helyezte és megkérdezte: — Inna valamit? Aztán első alkalommal elmosolyodott és megszólalt: — Á, igen. Hiszen ön nem beszél. Valamikor az „Ön nem érti” mondatot „Ön nem beszél'-re változtatta. Látszólag némává lettem. Vörösbort öntött egy pohárba és felém nyújtotta. Ennyire vörös színű bort még sosem láttam, teljesen vérszínű volt. A nő levetkőzött. — Nyugodtan igyon nélkülem. Először is hideg zuhanyra vágyom. Az égési seb végighúzódott az arcától az egész hátán. Azt mondják, az ember meghal, ha bőrének egyharmada megég. Az ő bőrének több mint az egyharmada megégett. Csak a melle volt fehér és egy csecsemő popójára hasonlított. Nagy kádat hozott, beleállt és a vállaira hideg vizet öntött egy kannával. A víz átfolyt a mellén, a hason keresztül szétoszlott a két lábra és a kádban újra egyesült. A vízcseppek, amelyek nemi szőrzetéről a kádba hullottak, cimbalmoztak. Kirázott a hideg. Újra vízbe merítette a kannát és megismételte a zuhanyozást. Ez azonban már inkább emlékeztetett egy kígyó vedlésére, mint zuhanyra. A víz áttetsző bőr volt, amely lecsúszott a testéről. — Ha nem csinálom ezt, nem tudom az undoromat legyőzni. Ahelyett, hogy hangosan ordítanék, megfagyasztom ordításomat és levedlem azt. A kád közben színültig megtelt. A nő törülközés és alsónemű nélkül pongyolát kapott magára. Sajtot hozott a hűtőből és az asztalra tette. Hirtelen a ház minden sarkából patkányok futottak elő, nem tudtam az árnyékokat és magukat a testeket egymástól megkülönböztetni.
