Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Jenny Erpenbeck: Hajkorona (fordította Pénzes Tímea, novella)
Jenny Erpenbeck Hajkorona Anya hasában hosszú fekete hajam nőtt, amely égnek áll, amikor világra jövök. Tavasz van és a világ fényben úszik. Az egyik fekete haj kapitulál a másik után, kihull, elrepül, és szőke testvéreinek adja át a fejemen a helyét. Amikor hároméves vagyok, apu még fűből font copfokat tűz a hajamba, de hamarosan hajamat már két csomóba lehet fogni. A fül fölött jobbra és balra ezek a lófarkak egy ívben elállnak tőlem, mint a vízsugár, amely egy vízvezetékcsőből folyik, a farkincák egy hajbavalóból fakadnak, amely úgy néz ki, mint a maragarétavirág és a díszes parafadugó ötvözete. Ötéves koromig hajamat mossák, fésülik és copfba fogják, sőt néha már befonják. Miért éppen egy május elsejei nap előestéjén jut anyának eszébe, hogy hajamat rövidre nyírja, annak okát időközben már senki nem tudja. Május elseje, ki az utcára! A rádióban fúvószenét játszanak. A levágott copfot anya elteszi emlékbe egy átlátszó dobozba. Részt kell vennem a májusi felvonuláson, miközben otthon tizenöt centiméter hever belőlem egy üvegkoporsóban! Ezen a reggelen ezrek vonulnak fel rövidre vágott fejem körül, fogukat vicsorítják rám, nevetnek, nem, kinevetnek engem, az egész város fölém hajol, megsimogatja a fejem és kinevet, még a lobogók is kacagnak, fölém hajolnak és páratlan gonoszságtól fűtve rám hullajtják hullámokban hosszú vörös hajukat. Ettől a május elsejétől fogva legalább olyan kövér copfokat akarok, mint amilyenek Heike unokahúgomnak vannak. Az ő copfjaira jobb és bal oldalt egy-egy gyerek akaszkodhat, aztán pörögni kezd, és a gyerekek repülnek. Heike unokahúgom körhinta, én is körhinta akarok lenni. Ebben az időben még nem fedezték fel a sok különálló műanyag sertével ellátott fésűket, és néhány évvel később, amikor nyugaton már felfedezték őket, mi nem szerzünk róla tudomást. A hajmosás utáni kifésülés egy fésűvel két óráig tart. Két órát gubbasztok egy kisszéken a fürdőszobában, a vállamon törölköző, és odatartom anyának a nedves fejemet, miközben az súlyos májusi bűnéért lakói, hajamat tincsekre osztja és hajtincsről hajtincsre bogozza ki. Hetente egyszer ilyen módon a pompás gazdagság helyreállításán munkálkodunk, szerencsére ez idő tájt még nem fedezték fel a napi hajmosást, és amikor nyugaton már felfedezték, mi nem szerzünk róla tudomást. Akkor már egy kerek évtizede tartozik hozzám két szőke copf, amely kígyóvonalat ír le a levegőben, amikor az iskolába vezető úton rohanok, mert már megint nagy késésben vagyok. Amelyeknek a végével a lemezeket tisztítom, ha nem találom a rongyot.
