Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - Gion Nándor: Mit jelent a tök alsó? (elbeszélés)
Gion Nándor állapítottak meg nálam betegséget, nevezetesen tüdőgyulladást, de azt is lábon kihordtam. A sötétedő unatkozásba szerencsére berobbant Zita Jack Scilacci, a lelkes amerikai egyetemista lány, aki mostanság szigorlatozik régi magyar irodalomból, négy éve tanul Budapesten, majdnem tökéletesen beszéli nyelvünket, imádja Magyarországot, elítéli a trianoni diktátumokat, és Baltás doktornővel ellentétben már megérkezésekor szoros viszonyt teremtett az egyetemen egy jóvágású magyar évfolyamtársával, akihez férjhez megy a tavasz legelején, és ezután végképp Magyarországon marad. Elképzelései szerint gyerekeket fog szülni, és majd műfordítással foglalkozik. így kerültem én a látókörébe, mármint a műfordítás kapcsán. Leendő férje ajánlotta figyelmébe valamelyik regényemet, ő pedig eléggé reménytelenül belefogott angolra fordításába, azért reménytelenül, mert kiadó még sehol sem jelentkezett angol nyelvterületekről. Zita azonban dolgozik és reménykedik, ezt többször átbeszéltük, elmondta, hogy ő igazi céltudatos amerikai lány. olasz és indián keverék, és ez a fajta igen csökönyös, ő megátalkodottan fordítani fog magyarról angolra, mert szereti a magyar irodalmat. Ezért jön el néha hozzám, én meg kifejezetten örülök neki, mert tényleg szeretetre méltó amerikai keverék lány. Most a legjobbkor jött. Kiderült, hogy kedveli a kutyákat, azonnal motyorászni kezdett a magyar vizslával, Dorka pedig behozta az előszobából vadonatúj nyakörvét és pórázát, mert sétálni szeretett volna. Zita megsimogatta a kutya fejét, megígérte, hogy leviszi sétálni, előtte azonban velem akart megbeszélni bizonyos irodalmi problémákat. Műfordítói munkája közben ugyanis eljutott regényem negyedik fejezetéig, ahol egy kártyajáték ékelődik az eseményekbe — Mi az a tök alsó? — kérdezte. Belefáradtam már a zsúfolt napba, amikor álruhás rendőrökkel, szerelmesen csillogó szemű orvosnővel, morgolódó vizslával és határtalanul rokonszenves műfordítóval értekeztem, indokolatlanul otrombán válaszoltam. — A tök alsó az tök alsó. Nagyon gyönge kártyalap. Ennél már csak a zöld alsó a gyöngébb. Bizonyos esetekben. — Ezt Amerikában és Angliában senki sem érti — mondta Zita. — Ausztráliában sem. Márpedig ha el akarjuk adni a történeteit... Dorka egyre erőszakosabban forgolódott a pórázzal és a nyakörvvel, majdnem ismét gorombán válaszoltam, de mivel kedvelem Zitát, visszafogtam magam. — Fordítsa át érthető amerikai nyelvre — mondtam — Vegye elő a pókerkártyákat, és a tök alsó helyébe iktasson be egy hasonlóan harmatgyönge lapot. — Maga szerzőként beleegyezik egy ilyen drasztikus változtatásba? — Természetesen. — Ennek nagyon örülök. Akkor hát átkeresztelem a tök alsót, és megmagyarázok mindent az amerikai olvasóknak. — Felesleges magyarázkodni — mondtam. — Az amerikai olvasók a pókerből megértenek mindent. — Igaza van — mondta, és ismét megsimogatta a magyar vizsla fejét. — Leviszem és megsétáltatom Dorkát. Nagyon elunta magát itt a bezártságban.
