Irodalmi Szemle, 2002

2002/7 - Gion Nándor: Átlósan az utcán (elbeszélés)

Gion Nándor

igen helyes kifejezés. A szolgalelkűség nagyon messzire nyáladzik, a gyávaság pedig még messzebbre.

M. H. J. nem ismerte az oslói mikroközösségeket, így hát ostoba mentegetőzésbe fogott. Mesélt a háború utáni atrocitásokról, megfélemlítésről, majd a váratlan viszonylagos jólétről, a polgárháborúról, ami mindenütt megzavarhatja egy kisebbségi népcsoport, tehát a délvidéki magyarság fejét is. Érezte, hogy nem meggyőző az érvelése, szerencsére eleredt az eső, közölték vele, hogy Skandináviában jellemző a szeszélyes időjárás, a tűz kialudt, valamennyien nyugovóra tértek a faházakban.

Lefekvés előtt Radnai Pál némi kajánsággal még azt mondta:

— Holnap honfitársakkal is találkozhatsz. Eljön Malmőből a Becskei család. Közép-Bácskából származnak. Ők a jobbik délvidéki fajtából valók. Minden évben eljönnek közénk.

És másnap félelőtt tényleg megérkezett a Becskei család. Egy nagydarab fiatalember, foglalkozását illetően állatorvos, csinos szőke feleségével és göndör hajú kisfiával. M. H. J. sokadmagával éppen a kisebbik faház teraszán gyógyította másnaposságát erős kávéval és híg sörökkel. Becskeiék odajöttek hozzájuk, a nagydarab férfi bemutatkozott.

— Becskei Gyula vagyok. Állatorvos. Hallottam már rólad. Könyveidet nem olvastam, de biztosan nagyon jók. Örülök, hogy találkoztunk. Földiek vagyunk...

Bemutatkozott a csinos, szőke feleség is. Őt Rozikának hívták.

M. H. J. valamilyen érthetetlen okból rosszat sejtett, talán Radnai Pál ájszakai hanghordozása miatt. Megpróbált kedvesen társalogni.

— Szép gyereketek van... Biztosan okos is.

Becskei Gyula ekkor szerbül odaszólt a göndör hajú kisfiúnak.

— Igorka, gyere ide, fogjál kezet a bácsival.

MHJ. keserves másnapossággal körbenézett, kezet fogott Igorkával, úgy érezte, hogy ég az arca, mert Radnai Pál ezúttal szelíd szemekkel nézett rá fekete szemöldökei alól, és megismerkedésük óta először elmosolyodott ősz bajusza mögött

— Mikor megyünk vissza Stockholmba? — kérdezte M. H. János.

— Holnap — mondta a markáns arcú öregúr. — Repülőgéped holnap este repít vissza, elég ha délelőtt elindulunk innen.

— Induljunk ma.

— Miért?

— Szeretnék még egyszer végigmenni a sétálóutcán.

— Keresztbe?

— Átlósan.

— Vagyis szeretnél visszaütni valakinek.

— Igen.

— Akárkinek?

— Akárkinek.

Radnai Pál megértő vendéglátóként viselkedett. Félóra múlva már indultak is Stockholmba. M. Holló János bánatosan többször is végigment a sétálóutcán keresztbe, átlósan. Senki sem tiltakozott, nem szóltak rá, néhányan megmosolyogták.