Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - Gion Nándor: Mit jelent a tök alsó? (elbeszélés)

Gion Nándor

természetesen a nő mellé, mintegy véletlenül meztelen combjára tettem a kezemet.

— Maga milyen rangban szolgál a rendőrségnél? — kérdeztem. — Hogyan szólíthatom?

— Menjen innen a fenébe — förmedt rám Palotás Ferenc. — A munkánkat végezzük, ne zavarjon bennünket.

— Csupán udvarias akartam lenni — mondtam. — Néha az az érzésem, hogy unatkoznak ezekben a piszkos göncökben. Beszélhetnénk érdekes dolgokról. Ha esetleg engem akarnak kifigyelni, állok rendelkezésükre.

— Ki ez a tróger? — kérdezte a nő, és félreütötte a kezemet a combjáról.

— Állítólag író — mondta unottan Palotás Ferenc. — Itt lakik a mögöttünk lévő házban. Egyszer segítettem neki, amikor magyar állampolgárságért folyamodott, de egyáltalán nem hálás fajta. Azóta sincs semmi hasznom belőle.

— Milyen italt fogyaszt ebből a maszatos üvegből, és milyen ital az, amitől naponta többször lerészegedik az ablakom alatt? — kérdeztem.

— Hideg tea — mondta elkeseredetten a százados. — Most pedig tűnjön el innen a büdös francba, mert a fejéhez csapom az üveget.

— Csak a hölgy neve és rangja érdekel — mondtam. — Ha ezt megtudom, ígérem, hogy nem zavargók a továbbiakban.

— Nevezze őt Renáta hadnagynak, ha egyáltalán találkoznak még az életben.

— Igyekezni fogok — mondtam ezúttal teljes őszinteséggel. — Az utóbbi tizenkét évben nem láttam ilyen gyönyörű női lábakat, mint amilyeneket Renáta hadnagy mutogat a díszkörtefa alatt.

— Köszönöm a kedvességét — mondta a hadnagynő, és megigazította rövid szoknyáját.

Megpróbáltam tovább szellemeskedni.

— Az első emeletről szemlélve káprázatosak a combjai, innen közelről még annál is szebbek.

A hadnagynő tetőtől talpig végigmért, és megenyhült a pillantása.

— Maga tényleg író? — kérdezte.

— Híres író vagyok — mondtam önérzetesen. — Ezt legalább kilenc kiváló kolléga hajlandó bizonyítani az egész magyar nyelvterületről.

— Kilenc kolléga nem túlságosan sok egy ekkora nyelvterületen — mondta megvetően Palotás Ferenc. — Most már tényleg pucoljon innen, mert gyanúba kever bennünket. Menjen fel a lakásába, és írja a megszokott hülyeségeit.

— Most éppen belekeveredtem a közelmúlt elborzasztó magyar történelmébe — magyarázkodtam. — De hamarosan rendőrökről fogok írni. A keménykezű magyar rendőrökről, akik álruhában vigyáznak biztonságunkra. Belesegíthetnének a témába.

Azt hiszem, Palotás százados legszívesebben lerúgott volna a pádról, Renáta hadnagy azonban érdeklődést mutatott.

— Ezt komolyan mondja?

— A legkomolyabban. Rendőrnőkről is írnék, akik jóságosán viszonyulnak a kiszolgáltatott civil emberekhez.