Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A szóválasztás stilisztikája
NYELV ÉS ÉLET szövegeiből sem. Csupán arról van szó, hogy a gazdasági, társadalmi (köztük a nemzetiségi, oktatási, kulturális) vagy tudományos kérdéseket taglaló, komoly hangvételű szövegekbe ne a kéne, hanem a kellene kerüljön. Például ilyen mondatokba: „Véleményem szerint az iskolának kéne a legnagyobb szerepet magára vállalnia”; „Erről nem beszélni kell, hanem meg kéne csinálni”; „Sokkal jobban kéne ismernünk önmagunkat, szlovákiai magyarokat”; stb. A kéne rövidebb, szintén népnyelvi kén alakjával vagy a tájnyelvi kék alakkal nincs ilyen problémánk. Ezek megmaradtak kategóriájuk használati határain belül. ARGÓSZAVAK A STANDARDBAN Szavaink stilisztikai szempontú megválogatásának kérdéskörét vizsgálva, okkal állapíthatjuk meg, hogy a választékosabb fogalmazást igénylő szövegekben íróink, újságíróink, szónokaink nem csupán a nép- és tájnyelv felé szoktak eltérni, hanem a zsargonok, elsősorban az argó vagy tolvajnyelv felé is. Itt sem érzik pontosan azt a határt, amely a két stílusszintet elválasztja egymástól. Elismerjük, nehéz is lenne ezt pontosan megvonni, mert a szókészlet mozgásban van; sok argószónak nem érezzük már az eredeti stílusértékét; egyre többet köznyelvi elemnek vélünk. A nyelvi elemek stilisztikai megítélése pedig szorosan összefügg az emberek társadalmi magatartásával, viselkedésével; erről meg nem nehéz megállapítani, hogy az utóbbi időben negatív irányban változott. Az argó elemeknek a stílusváltozását talán a srác szónak a használata mutatja legszemléletesebben. Régebben a tolvaj gyermeket jelentette, a ’kis csirkefogó’ jelentést tükrözte, ma már csak a fiút, esetleg a fiatalembert jelenti. A pesti emberek nagy része mindennapi, köznyelvi szóként használja, találkozunk vele riportokban, közlő jellegű cikkekben is. Már a vidéki városok lakossága sem idegenkedik használatától, de a falusi ember még városiasnak, idegennek érzi. Nálunk nehezebben terjed a használata, mert a vidéki értelmiségiek is viszolyogva veszik tudomásul jelenlétét a választékosabb fogalmazást igénylő szövegben. Az értelmező szótárak közül az egyik (A magyar nyelv értelmező szótára) még argónak, a Magyar értelmező kéziszótár vulgárisnak minősíti, vagyis mindkettő a kevésbé választékos szövegekbe illőnek tartja. Nincs kizárva, hogy az újabb értelmező szótár már változtat a megítélésen. Ennek ellenére a szó még mindig inkább szépirodalmi művekben, riportokban környezetfestésre, jellemzésre alkalmas, mintsem a választékosabb közlésbe való; az élőbeszédben meg a kevésbé választékos társalgás elemeként fohadható el. Argó jellegénél fogva nem a választékosabb stílus eleme az elszúr ige sem, amelyet gyakran ’elront’ értelemben szoktak használni. Csak a bizalmas baráti társalgás szava lehet. „Ezt a dolgot jól elszúrtam” — állapítják meg azok, akiknek valami félresikerül a saját hibájukból. Ha például a diákok egymás között használják ilyenkor, nem emelhetünk ellene kifogást, de a pedagógusnak ajánlatosabb kerülnie még akkor is, ha használata jelentősen csökkentené melléfogásának súlyát. Humoros írásban, vígjátékban is helyénvaló az alkalma
