Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - KÖSZÖNTŐ - L.Erdélyi Margit: Sütő András drámájának interpretációja (tanulmány)
Sütő András drámájának interpretációja A tiszteletre méltó lócsiszár kétségbeesett helyzetében megszűnik türelmesnek és jámbornak lenni; belátja, meddőek voltak elvárásai a jogrendet illetően, eltűnik szeméről a hályog, és szembefordul valós ellenségeivel. A beérlelt drámai fordulat egy (megkésett) tett-váltás-sorozatot evokál, s általa mintegy a konfliktusos drámamodellt.5 A harmadik felvonásban jelenítődnek meg a drámai és egyben szcenikai térben az eddig csupán emlegetett ellenfelek, ők az interperszonális viszonyulás körén a külső gyűrűn helyezkednek el (Lásd a 3. számú ábrát!), s a támogató magatartás legkisebb jelei sem mutatkoznak meg ezekben a jellemekben, hacsak nem félrevezetésként. Drámabeli közvetlen viszonyulásuk nemcsak a főhőshöz mérten negatív teljességgel, hanem minden egyéb helyzetben is. A Rossz, a Sátán képviselői ők, a hatalom urai; kalandok, meggyalázások, bűnök elkövetői, mindazonáltal harsány mulatozásaik félelmükről, pánikszerű viselkedésükről árulkodnak. A tronkai várban vagyunk, a házi kápolnában Antónia nővér imádkozik, a nagy ebédlőben mulatnak az urak: Vencel báró, Günther báró, Hinz, Kunz, Kallheim, Zauner ügyész, Eibenmeyer ügyész. A kisteremben kártyázik még a Kolhaas Mihály Mária ■Lisbeth Henrik Nageísfchmith Nagelschmidt Nagelschmith Hinz Vámos. 'bibenmayer-Vencel 'Müller Günther Luther Mann Kallheim Herse Zauner Kunz 3. sz. ábra AZ EMBER LIALÁLA
