Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - Adamcsek Csaba versei (Oltások, Minek, Kékvers Katának, Hajnal, 17, 1 múlt)
Adamcsek Csaba versei a lelkem már rég nem lakik bennem A vér alvadni kezdett és te egyre mélyebbre vágtál érezni kezdtem ahogy a kezed egyre mélyebbre és mélyebbre nyúl belém Szavakat keresek — montad és egy helyet ahol megmelegíthetném magam A rét elvesztette fogadását lassan vezette be őt az új ismeretlenbe Csodálta hangját és kezdte elfelejteni az ősztől kapott fáradalmakat Hajnalban ébredtem a csend halkan zenélt Kinyitottam az ablakot hogy a reggel felszárítsa falakra festett képeid A szoba megtelt ujjaid ezer mozdulatával Kimentem az álom országútjára egy cigarettával kezemben... Hajnal Látom a szemed ahogy a szivárványon pihen Látom a kezed ahogy a fénnyel táncol Lágyan ébresztgeted a hajnalt és a nevem a neveddel nevet 17__________ Kilincseket szorongattam az úton Arra hol senki sem jár Találkoztam veled Aranyló hajnalfény-forrás Néztem Az arcod
