Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - Hudák Katalin versei (kopogtatás, a kishitűnek, huszonötödik nyár, tiszavirágzás, árva anya, gyónás)
Hildák Katalin versei Bodrogköz, édes szülőföld, hogy szeretlek! mert megtartottad, megőrizted az ősi lelket, s abból táplálsz... mi már alig-alig értjük szemed szomorúságát, mi boldogok vagyunk, te anya után sírsz, pedig magad is anya vagy, énekelj, fiatal a szíved, elpusztíthatatlan, gazdag! Bodrogköz, édes, árva anyám. Szeretem mindig könnyes szemed, szeresd te is boldog gyermeked! gyónás Uram! nem tudom, mért szorítom rímketrecbe bágyadt, rejtőző könnyeimet, amelyekben elküldenéd édes kenyérirgalmadat, hogy enyhítsd éhséges szomjamat, és oázist építs kiégett puszta sivatagomba — poros végtagomba - szívembe