Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - Bárczi Zsófia: A keselyű hava (novella)
Bárczi Zsófia szükségem rájuk. Miért is várnánk a halálomig? Most már boldogítsák magát, drága Jencikém — mosolygott a férfi szemébe. - Tessék, az ajándékozási nyilatkozat. Mától fogva itt minden a magáé - azzal átnyújtotta a papírcsomót az elképedt grófnak. A gróf kézbe vette a papírokat és elsápadt. Irma asszony diadalmasan nézte, ahogy remegő ujjakkal végiglapozza őket. S ahogy lapozott, úgy mosódtak el egyre inkább a körvonalai, a teste áttetszővé vált, mint a pára. Mikor az ügyvéd pecsétjéhez ért, semmivé foszlott. A helyén egy zöldesen foszforeszkáló porfelhő lebegett, s mire a papírlapok finom sustorgással földet értek, az is eltűnt. Ekként győzte le a halált ódon szalonja mélyén, sárguló csipkéktől és aranyozott kávéskészletektől körülvéve Irma asszony, a város legvígabb özvegye. Gazdag termés, fametszet, 1954, a „Föld népe” című sorozatból
