Irodalmi Szemle, 2002
2002/5 - Papp Tibor: Régi öregek (regényrészlet)
Régi öregek részletet figyelmen kívül hagytunk, valaminek nem néztünk utána, például annak, hogy kik ministráltak, a fürdésről pedig a hajunk vagy vízmarta szemünk árulkodott, messziről meglátva engem anyám ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: te fürödni voltál). A felnőttek vitték vállukon a falut. Minden hatalom a férfiak kezében összpontosult. Egy ógörög köztársaságban sem voltak erősebb íratlan törvények, mint Vállajon. A gazda élet-halál ura volt a házban, az öreg szülőket is ő regulázta. A parasztember ezért fél többek között az öregségtől. Kiszolgáltatott lesz. A gazda néha a tettlegességtől sem riad vissza. A falu igazgatása a községházán történt, mely fölött a legnagyobb helyi méltóság, a jegyző uralkodott. Az oroszok bejövetele előtt egyszer hivatalos minőségben is jártam ott: nagyapám elküldött az egyik községházi írnokhoz rédiáért. Ez a teheneknek volt az anyakönyvi kivonata. Nagyfiúnak azt tekintettük, akinek már szőrös volt az ágyéka. Ez az állapot akkor volt fölmérhető, amikor nyári meleg délutánon, főleg a délután végén, a falutól mintegy három kilométerre levő langyos és selymes vizű folyóhoz fürdőzésre sereglett az ifjúság. A Krasznában az áradásokat kivéve nagyon kevés víz volt, szinte akárhol át lehetett lábolni a medren úgy, hogy legfeljebb hasig ért, az ágerdei hídtól számított tizenegyedik villanyoszlopnál mélyült el annyira, hogy ugrálni, úszkálni, játszani lehetett benne. Itt mintha egy kicsit szélesebb lett volna a partok közti sáv, ráadásul a falu felőli oldalon, a meredek part aljában egy vékonyka vízszintes párkány, mint egy balkon, nézett a vízre, emelkedett a víz fölé. Közvetlen alatta volt a legmélyebb a meder. Innen lehetett fejest ugrani. A balkon mögött, azaz fölötte, a bokroktól megtisztított part volt a napozó, mely, amikor ott ültek egymás mellett a fiúk, füves lelátóra emlékeztetett, ahonnan szemmel lehetett tartani a lubickolókat, úszókat (a kutyaúszás volt divatban), ugrándozókat, víz alá bukókat. Néha fázósan, kék ajakkal kuporogtak, s mindenféle bekiabálással, jópofáskodással próbálták magukat belülről melegíteni. Ha idegen, vagyis felnőtt személy, tanító, tanítónő, tanult nagylány is jelen volt, akkor különösen igyekeztek kitenni magukért. A fiúk, még a nagyobbak is, meztelenül fürödtek, azonban amikor kijöttek a vízből, eltakarták kezükkel az ágyékukat. A lelátón — mert sok hely nem volt — szorosan ültek egymás mellett, felhúzott térdekkel, tenyerekkel takart ágyékkal. Ha valamelyik meg akart mártózni, akkor felemelkedett, futni kezdett lefelé a lejtőn, s két kezét rendületlenül combja tövéhez szorítva bukfencezett a Krasznába, a takarást csak akkor hagyta abba, amikor már a víz fölött repült. A fiúk általában fekete klottgatyában érkeztek, néha ing se volt rajtuk. A vetkőzést egyetlen mozdulattal elintézték, gatyájukat a fűre ejtették, s rohantak a vízbe. A felnőttek, tanítók, irodisták, tanítónők a szomszédos ártéri kukoricaföldön kerestek búvóhelyet a vetkőzéshez, ami persze nem volt egyszerű, mert a hosszú, egyenes kukoricasorok folyosói messzire engedték a kíváncsi tekintetet, éppen ezért a hölgyek még elbújva is rétegesen vetkőztek, a ruhájuk alatt derékig húzták fel a fürdődresszüket, majd a ruha emelésével együtt csúsztatták mellükre. No persze előfordult, hogy akarva-akaratlan meglátott egy morzsát a női csodából valamelyik gyerek. Ebből születtek a
