Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - öllős Edit: Duett a dadával (gondolatok)
Olios Edit Duett a dadával (részletek) — Mikor olvastam verset utoljára? Újabban a költők is csak prózában érdekelnek. (Mármint az elmélet költészetükről.) A magaméi még? Azokat sem olvasom, mert felháborítanak. Én kacérkodom a költészettel?! — Pontban éjfélkor felébredtem. Fél füllel rádiót hallgattam, fél szemmel Moraviát olvastam, fél kézzel kávét főztem, fél aggyal a napi teendőkön gondolkodtam. Közben egy vers is született. Abban is csak félig lettem volna? — Most. Amit más írt, nem érdekel. Amit én írtam, unalmas. Csak amit írni fogok, igen, az fogja megmozdítani a világot! — Az óra megállt. Az idő halad. — Irodalom. Képzeletből sok kell. Tényből egy is elég. — Kapcsolat. Már lejjebb adtam elvárásaimból. Csak a felét kérem tőled annak, amit én nyújtok neked. — Stressz. Akkor most vége van a világnak? Vagy még el sem kezdődött? — Vivaldi négy évszakban gondolkodott. Én mindig csak egyben. A legtöbb csata tavasszal folyik. Az időjárás is igazodik hozzám. (Ilyenkor a legintenzívebb a fronthatás.) De facto elindulok. Csak magam előtt hajbókolok. Tudatosítom, hogy „itt minden szisszenő talány" (Pilinszky).
