Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - SZÍNHÁZ - Koltai Tamás: „Tragédiának nézed?...”
SZÍNHÁZ Kiss Jenő filmfelvételen orrát-állát-fogát piszkálja (ők kitalálós színészek), Básti Juli fölsrófolt önmagát, Demeter András (Péter apostol) hangerejét, Kovács Lajos (Eszkimó) őserejét adja, Berek Kati torz monumentalitása bizonyos értelemben megrendítő. Szakmailag megrendítő színésznek lenni ebben a szélhordta, népfrontosan összeállított, a színészet stilisztikáját, a színházcsinálás etikáját és esztétikáját tisztázni képtelen előadásban. Néhányan (Hirtling István, Hőgye Zsuzsa, Sztárek Andrea) erős hangsúlyokkal nyomatékosítják a semmit, mások (Kőszegi Ákos, Varga József, Mészáros Tamás) normál á hangon szólnak, ami elvész. Vannak, akik nincsenek is. A társalkotó szakmunkások értik a dolgukat. A látványtervező Milorad Kristidenek van szépérzéke s hozzá anyagi forrása (a jelenetközi filmelőzetesek az átdíszítés és átöltözés miatt kellenek), Tresz Zsuzsa divatrevüje ízléses, Márta István zenéi hatásosak, Juronics Tamás jól koreografál szegedi karokat és lábakat (falak és bukszusok mögött, vállakon tartott emelvény alatt, sőt lóháton), Pintér Tamás kaszkadőrei nem szenvednek balesetet. A végén a sárral „befent” emberpár (hol, mikor lettek sarasak? a szemetes jégmezőn vagy alva?) házassága válságára ébred, a gyermekáldás híre merő gyötrelem, amin az isten se segít. Nincs Isten. Üres az ég. Nagy fekete semmi ereszkedik köréjük. És akkor Mahler zenéjére feltör a földből a gejzír. Hatalmas szökőkút. Tisztítóvíz. Ez mahlerestül megvolt már 1978-ban, A perben, amit Szikora Pécsett rendezett. A kép szép, a csőtörést remélhetően hamar kijavítják. (Madách Imre: Az ember tragédiája — Nemzeti Színház) (Élet és Irodalom, 2002. március 22.) Koltai Tamás Gubcsi Attila: Ezcrcgy évszaka
