Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - SZÍNHÁZ - Koltai Tamás: „Tragédiának nézed?...”
SZÍNHÁZ „Tragédiának nézed?...” Jelentem, Az ember tragédiája nem olyan katasztrofális, amilyennek a díszbemutató televíziós közvetítése mutatta. Nem kaotikus, nem értelmetlen, nem ronda. Nem technikai baleset miatt esnek le a polcról a könyvek a prágai színben, a londoni jelenet nem totális zűrzavar, és a jégvilág-képben sem egy elveszett kisgyerek szólongatja kétségbeesetten a mamáját az oldalszínpadról, hanem a Bambi nevű őzike a Walt Disney-filmről, amelyet tévébűvöletben néz a Nemzeti Színház marketing-propagandistáihoz hasonló Eszkimó. Nem kell megrémülni, szidni a rendszert, visszakérni az előfizetési díjat, a nézőtérről nézve Szikora János nézhető előadást rendezett. Éppen hogy látványosat. A rögvest középkorúként világra jött első emberpár kocsonyásán áttetsző gömb-ballonban — magzatburokban — gurul tova a színpadon. Egyiptomban eleven végtagok díszítőelemeinek önjáró faldarabjaiból épül a piramis. Athénban templom és amfiteátrum áll napkeltekor a vetített tengerparton. Rómában görnyedten charlestonozó gladiátorok tartják vállukon az orgiát. Konstantinápolyban zárda helyett a metró ajtaja záródik rá Izórára, s a kor szelleme a végállomásig viszi. És így tovább, Szikora képben fogalmaz, kihasználja a nagy teret, a mobil színpadot, az épített díszletelemeket, süllyesztőket, projektorokat, a fejlett technika és a korlátlan pénzügyi keret áldásait. Kérdés, mit kezd a kiváltsággal. Mint fölvilágosult egyén eldobja a mennyországot, csak a levegőbe függesztett, bucskázó kaszkadőr-angyalokat és göndör fürtű puttófejek cserfes kórusát hagyja meg belőle. A hozsannázó arkangyalok — Bitskey Tibor, Bodrogi Gyula, Raksányi Gellért — erőt, egészséget, vezérőrnagy elvtárs típusú nyugdíjas tábornokok, egy díszszemle mikrofonállványa előtt, apró szárnyacs- kákkal. A Lucifert játszó Alföldi Róbert Rigoletto jelmezében süllyesztőn érkezik a földalatti mozgalomból, de cenzúrázatlan üdvözlő beszéde alatt kikapcsolják a mikrofont. A láthatatlan főhatalom írásban kommunikál, elektronikus úton bombázza — bombasztikus zenekísérettel — a nyomdai készlet betűtípusaiból kiválasztott vezérlő mondatokat. A személytelen fődiszpécserrel nehéz kapcsolatba kerülni, Alföldi az internetes engedély birtokában kicsalogatja gördülő inkubátorából Szarvas Józsefet és Pap Verát, hogy utazási ajánlatot tehessen a homeless házaspárnak. Innen semmi sem áll az asszociáció útjában. Szikorának a világtörténelem (majdnem) minden madáchi etapjáról eszébe jut valami vulgármodern. Egyiptomban még csak vetített autókerék kopasztja le (piramis helyett) a gyermekláncfüvet. Athénban ógörög demagógdrámaként játsszák el és ki a demokráciát — ettől kezdve a tömegen felejtődnek a személytelenné stilizáló maszkok —, amelyből az utókor mint Boeing gépen érkező, szirtakiba fejlődő turistacsoport üzletet csinál. Rómában nemcsak orgiát szolgálnak föl gladiátorok, a keresztényüldözés átmegy zsidóüldözésbe, zakatol az auschwitzi vonat, betalicskázott lágerhalottakat (plusz kórusputtókat) égetnek el, róluk szívja magába Hippia a döghalált, büntetésül a Mussolini-Róma deportáltbőröndök
