Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - KÉT VENDÉGKRITIKA - Korcsog Balázs: A Héj helye
KÉT VENDÉGKRITIKA jutunk a Héj feltételezhető eredeti alakjához, amit korábban úgy neveztem: a kötet rekonstruálandó ős-szerkezete, archi-tektonikája: az ős -Héj A „helyreállított” kiadással helyre került-e, helyre kerülhet-e egyáltalán a Héj? Nem, hiszen láthatjuk, hogy az „új” Héj nem „a” Héj csak egy a Héjak közül. „A” Héj ugyanis nem létezik, csupán Héjak vannak. A „helyreállított” //é/-kiadás azonban Oravecz Imre egész eddigi életművét — és a Héj kötethetnek a költő életművén belüli helyét — is mintegy új megvilágításba helyezi. Oravecz költészetének „fejlődésrajza” mintha ugyanis egy — éppen a korábban említett befogadói linearitással ellentétes — kört írna le, pályája mintha egyfajta költői ciklus mentén szerveződne: a kisebb lírai formák után, a nagyobb formák (a leíró jellegű, hosszabb költemények) tapasztalatával gazdagodva mintha visszatérne a költői kisformák világához — mondhatni: Celantól Celanig tartó ívet rajzolna ki. Oravecz ugyanis a mindmáig kéziratban lévő Celan-fordításokkal (A szavak estéje, 1970) és az erőteljes Celan-hatásról tanúskodó, sőt a — némi túlzással talán — „magyar Celannak” is nevezhető Héj\a\ (1972) kezdte költői pályáját, viszont a Földterület... (1979), A kopik könyve (1983), az 1972. szeptember (1988) és a Halászóember/Szajla (1998) — a haikuktól és a koanoktól most eltekintve — többnyire hosszabb, leíró jellegű költeményei és prózaversei után mostanában mintha visszatérne a kisebb, rövidebb és tömörebb költői formák világához. Oravecz az Unikornis Kiadó A magyar költészet kincsestára című sorozatában 2000-ben megjelent válogatott verseinek záróciklusa (A megfelelő nap), első köteteinek (a Héj már megjelent és a Földterület... tervezett) újrakiadása, a Celan-fordítások várható megjelenése mind-mind a rövidebb költői formák ismételt előtérbe kerüléséről tanúskodnak. (Jelenkor) (Alföld, 2002. 3- szám) Korcsog Balázs
