Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - Fónod Zoltán: Sorskérdéseink keresztútjain (tanulmány)
Fónod Zoltán alkotmánytörvény (a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánya) először tett említést a nemzeti kisebbségekről. Bár az államalkotó nemzet fogalmat megtartja („szláv nemzet” helyett „két egyenjogú testvérnemzet”-et említ), a 25. cikkelyben rögzíti: „Az állam biztosítja a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségű állampolgárok számára az anyanyelven való oktatás és a kulturális fejlődés minden lehetőségét és eszközét.” Az alkotmány (20. cikkelye) „nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül” biztosítja az állampolgárok egyenjogúságát a társadalmi élet minden területén. Lényeges változást a nemzetiségi jogok biztosítása terén az 1968 októberében elfogadott 143. és 144. számú alkotmánytörvény hozott. Az egyik a szövetségi köztársaság államhatalmi elrendezéséről intézkedett, a másik a nemzeti kisebbségek alkotmányos jogait fogalmazta meg. Az államalkotó nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságát azonban ezek sem rögzítették. Halvány kísérlet történt mindössze, ellentmondásos módon. Míg ugyanis a szövetségi elrendezésről szóló alkotmánytörvény „két egyenjogú testvéri nemzet, a csehek és a szlovákok szövetségi államaként” említí a köztársaságot, addig a nemzetiségi alkotmánytörvény (1. cikkelye) a „cseh és szlovák nemzet és azon nemzetiségek közös államának” nevezi, melyek a területén élnek. Először fordult elő, hogy a nemzetiségeket közösségként is elismerte az alkotmány. Nem tételesen, hanem a törvény indoklásában, ily módon: az alkotmánytörvény nemcsak a nemzetiségek személyi jogait biztosítja, hanem közösségként is számol velük. (A törvény először említi a német nemzetiséget is!) Ez volt a legteljesebbnek mondható alkotmánytörvény, mely a nemzeti fejlődés érdekeit figyelembe véve biztosította a legalapvetőbb emberi jogokat (anyanyelven való művelődés, sokoldalú kulturális fejlődés, az anyanyelv használata a hivatalos érintkezésben a nemzetiségi körletekben, a nemzetiségi kulturális társadalmi szervezetekben való egyesülés joga, valamint a saját nyelvű sajtóhoz és tájékoztatáshoz való jogJ.(37> Az 1968-as nemzetiségi alkotmánytörvény 1991. február 8-ától hatályát veszítette. A Szövetségi Gyűlés által elfogadott új alkotmánytörvény ugyanis azzal, hogy az Alapvető Jogok és Szabadságjogok Chartájával együtt fogadták el. furcsa módon szükségtelennek ítélte a nemzeti kisebbségek jogainak alkotmánytörvényben történő rögzítését. Ezzel (jogilag) nemcsak a nemzetiségek államalkotó szerepe szűnt meg. hanem az a szabályozás is, melyet egy-egy állam alkotmányos rendje megkövetel. Szomorú bizonysága ez is annak a tapasztalatnak, hogy mindennemű változás Csehszlovákiában mindig a nemzeti kisebbségeket sújtotta. Még a demokratikusnak hitt változások is... A Szövetségi Gyűlés az 1992. november 25-én elfogadott alkotmány törvény alapján a szövetségi államrendszer felbontását határozta el. s ezzel a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság 1992. december 31-i hatállyal megszűnt. Ebben a történelmi folyamatban, majd később a jugoszláviai változásokban, a történelem ítéletét is láthatjuk azzal a folyamattal szemben, melyet 1920-ban a trianoni békediktátum indított el. A Szlovák Köztársaságnak — mely egyik utódállama lett Csehszlovákiának, és kényszerűen, „politikai alku” révén, került ebbe a helyzetbe — új lehetőségekkel kellett szembenéznie. Sokakban élt a remény, hogy a fiatal
