Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - Oravecz Imre versei (Terápia, Szőlő, Alap, Téli este, Irodalom, Vigasz)
Oravecz Imre versei nyolcra megyek kedvesem elé a siroki állomásra. Milyen megnyugtató így az idő múlása. Irodalom Micsoda hiúság! Talán azért nem tudok megbocsájtani egy régi szerelmemnek, mert durván eltiporta bennem azt, mi hozzá írott versem után talán szerelmi költészetem lett volna. Vigasz Hajad gyérül, bőröd ráncosodik izmod sorvad, csontod szuvasodik mozgásod nehezül, kezed reszket, látásod gyengül, hallásod romlik, vágyad lanyhul, emlékezeted kihagy felfogóképességed csökken, maholnap földdé válsz, de ne feledd. a végesből a végtelenbe térsz.
/
