Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - Aich Péter: Csipkerózsika vára (novella)

Aich Péter

Úgy látszik, egy egész üveggel öntött a kádba. Szinte több volt a hab mint a víz, s ha nem tapad a kád alján gumiszőnyeg, bizony menten a víz alá csúszott volna. Az ifjú hölgy bekapcsolta a vízmasszázst. A víz kellemesen bizsergett minden oldalról, szinte lebegtek a kádban. Most már nem a magatehetetlen embert mosdató nővérke volt a férfi mellett. A vízmasszázst hatványozó mozdulat inkább bűvészkedő simogatás volt, érzéki érintés, s amikor a combjához ért, izgatott feszültség kerítette hatalmába. Az ifjú hölgy érezte, mi történik, büszkén mosolygott, és még jobban a férfihoz simult, teste minden ízével a testét érintette, ujjai egyre önfeledtebben mélyedtek izmaiba.

— Pezsgőt is hoztam — mondta hirtelen —, pezsgő a vízben ízlik a legjobban. — És fölágaskodott a férfi fölé, hogy az üvegért nyúljon, miközben mellbimbója épp a férfi ajkát érintette, s amikor annak kilopakodott a nyelve, a lány megcsúszott egy kissé és még jobban rátapadt a férfi szájára. Megsimogatta a fejét, oly kedvesen és gyengéden, hogy a férfi megfeledkezve bepólyált kezéről óvatosan magához szorította a lányt. De az kibontakozott az ölelésből és a férfi orra elé tartotta a pezsgős üveget. Ezt most óvatosan kinyitjuk — kuncogott rá. — Jaj, poharat elfelejtettem hozni. Nem baj? Majd a palackból isszuk. — És rögtön olyat húzott belőle, hogy hirtelen lenyelni sem tudta, ami rettentően nevetséges volt, s nagyot rángatózott a szája széle, de látszott, hogy hirtelen eszébe jutott valami, és nagy erőfeszítéssel még sikerült összecsücsörítenie a száját és a férfi arcába spriccelte a pezsgőt. — Miért nem nyitod ki a szájadat, ha pezsgőt adok? — kacagott nagyot.

— Bocsánat, nem voltam fölkészülve — nevetett a férfi is. Hátha nekem jobban sikerül — és kivette a lány kezéből az üveget.

— Másképp kell csinálni — mondta, amikor a férfinak sem sikerült eltalálnia a lány tátott száját. — Túl messze vagyunk egymástól. — Szájához emelte a palackot, nagyot kortyolt belőle és a férfi fölé hajolt. Mellét a melléhez szorította, száját a szájához és átpumpálta a nemes nedűt.

— Ne olyan sokat — nyelt nagyokat a férfi és prüszkölt, nevetett, köhögött hozzá. Cigányútra ment.

— Te következel — nyújtotta’a fiaskót. — Hadd lám, milyen finoman tudod.

A férfi csak egy kis korttyal próbálkozott, és amikor szájuk összeért, a lány nyelve a nyelvéhez tapadt és magába szívta.

— Különben hagyományosan is lehet pezsgőt inni — mondta aztán. — Mint a kocsmában. Körbeadjuk — mondta nevetve. — De semmi svindli. — És akkorát húzott a pezsgőből, hogy a férfinak már-már gondot okozott lépést tartani vele.

Egymással szemben ültek a habos vízben, lábuk barátságosan összegabalyodott. Amikor a férfi lábfeje a lány lába közé tévedt, az lehunyta szemét, hátravetette fejét és azt mondta, szeretne melléje ülni.

— Akkor gyere — tréfálkozott a férfi —, a karom, amióta itt ülünk, tárva van.

A lány átköltözött, odaszorult a férfihoz és csókolni kezdte a száját, arcát, szemét.

— Szoríts magadhoz — suttogta, és keze elmélázott a hab alatt. A férfi úgy