Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - Aich Péter: Csipkerózsika vára (novella)

— Az valóban szép volna — mondta a férfi —. de lassan mennünk kéne, föl kell még állítani a sátrat, míg látunk valamit.

— Hol akarnak sátorozni? — kérdezte az idősebb úr.

A férfi elmagyarázta, hogy találtak egy ügyes helyet, az egészen megfelelő volna, pár lépésnyire onnan, ahol a baleset történt. Bebújnak a hálózsákba és a patak csörgedezése álomba ringatja őket, a zenehallgatást majd az autóban pótolja, miután kislányát lefektette, így hát nagyon szépen köszöni a szíves vendéglátást és még egyszer bocsánatot kér az alkalmatlankodásért és az általa okozott összeütközésért, szerencsére nem történt nagyobb baj. hacsak, jaj, istenem, nem is kérdeztem, a bicikli hogy úszta meg az ütközést, nem görbült el semmi, no, akkor jó. különösen pedig annak örül, hogy senkinek, különösen az ifjú hölgynek, akit a földre rántott, sem történt semmi baja.

— Semmiség — legyintett barátságosan az idősebb úr — igazán örültünk, hogy megismerkedtünk.

— Atyám mindig örül, ha talál egy áldozatot, akivel társadalompolitikai eszmecserét folytathat — jelentette ki mozdulatlan arccal a fiatalabb úr.

— Valóban szerencsés baleset volt — mondta az ifjú hölgy. De tulajdonképpen miért akarnak sátorban aludni, amikor itt is van bőven hely. Elvégre nyugodtan itt tölthetnék az éjszakát.

— Tényleg, miért ne — csatlakozott az idősebb úr is lánya javaslatához. — Hideg éjszakát jeleztek mára, ezt most megúszhatják.

A férfi ellenkezni próbált, hogy az mégsem járja így visszaélni a helyzettel, végeredményben van hol aludniuk, nem is rosszul, hiszen sátorozni indultak, kemping ugyan nincs a közelben, de semmi gond. és egyáltalán, az autó a/ összes holmival is ott van és sorolta volna még tovább is. de az ifjú hölí>v kijelentette, hogy az autót a kislánnyal majd elhozzák ide. adja csak nyugodtan a kulcsot és beszélgessenek addig, legalább kellemesen »öltik az estét.

— Meg a palackban is van egy kis bor. ki kel! azt inni. mert reggelre megtörik, kár volna az ilyen jó nedvet romlani hagyni — tette hozzá az idősebb úr,

— Nyugodtan maradjanak — helyeselt a fiatalabb úr is, aki divergens nézeteivel immár gyakrabban belekotyogott az egyre filozofikusabb eszmecserébe —, csak arra vigyázzon, tette hozzá nevetve, hogy a húgom el ne csábítsa, mert képes rá.

— Bravó, örvendett az idősebb úr amikor a férfi végül beletörődött és kötélnek állt, végül — mi tagadás — az ajánlat, amelyet már szinte úgy tálaltak, mintha ő tenne szívességet, ha ott maradnak, csábító volt. Különösen a bekötözött keze miatt. Az idősebb úr közben nagyon nekibuzdult, már szinte csak ő beszélt, egyre közvetlenebbül. Nyilván a simulékony bor hatása lesz. gondolta a férfi. Azelőtt ugyanis tájékozódó, udvarias kérdésekkel inkább őt beszéltette. Mire az autó megérkezett, a palack is kiürült. A kislány nagyokat ásított, és az ifjú hölgy mindenkit ágyba küldött.

— A fürdőszobát már megtalálja — mondta az idősebb úr —. a szobákat majd megmutatja a lányom. Aztán még azért elbeszélgethetünk.

— Ne felejtsd, hogy holnap korán kell kelned — figyelmeztette őt az ifjú hölgy.

Csipkerózsika vára