Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - Kovács András Ferenc: Fársángtól búcsúvétel (vers)
Kovács András Ferenc Fársángtól búcsúvétel „Most veszek már maskarát! Köz-helyen nem szabad lennem: Azért álorcát kell vennem; Hogy ne lásson pap s barát, Most veszek már maskarát.” (Csokonai: a Fársáng búcsúszavai) Már se hintó, már se szánka Carneválra nem vihet: Tán a Pár ka másra szánta Fátumom, ki fent libeg. Jer, libegtess el, Pegázus, Hogy ne volna elme-kázus, Alkalom csak andalom — S annyi szétsuhant dalom! Már elég a skandalumból, Volt kedélyem unt, apad: Míg a példa sanda lumpol, Jobb a mécses munkapad... Bár a nép a bálba’ flangál, Sánta metrumokra skandál, S feszt sikongva vandalul Üdvöket durrant alul. Múlik ám a húshagyókedd, Dáridó, spektákulum: Fáradékony, bús a jókedv, Míg e verset tákolom... Macska rúgja — macska kára! Hátha futja maskarára — Új grimászra régi maszk Úgysem ér egy fél csimaszt! Már elég boros mulatság Rázta vérem, s léha szép,
