Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - Viera Švenková: Kábulat (elbeszélés)
Viera Švenková* Kábulat Kénytelen volt a dresszben felgyülemlett rékas edényre, a lucskos padlóra meg a főnök parancsaira összpontosítani: „Csajok, úgy intézzétek, hogy ez a gulyás ma elfogyjon!” A főnöknek jó kedve van, mint mindig, ha a teraszon süt a nap és a fürdővendégek kedvet kapnak, hogy hosszabban elüldögéljenek és valami itókát is fogyasszanak. A nap süt ugyan, de nem melegít, mintha vízpárán át világítana csupán. A tó mögötti hegyek valótlanul szürke, piszkoskék színárnyalatban látszanak. A vízibaggerek masszív szerkezetei hatalmas Őskori lényekként bukkannak elő a víz fölött szétterülő párából. — A gulyást pedig ajánljátok, értitek? — parancsolja a főnök. — Ördög vigye, szállítsátok le az árát tíz koronára! Milcsa hirtelen alig hallható motorcsónakbúgásra lesz figyelmes. A csónak hamarosan be is fordul az öbölbe, s a mólóhoz veszi az irányt. Három férfi száll ki belőle, utolsónak Jozef, elárulja furcsa járása. Bokája a homokba süpped, s imbolygó járása részeg matrózra emlékeztet. Senki sem hinné, hogy kora tavasszal két mankón érkezett ide. Az asztalhoz támasztotta őket, s annyi sört vedelt rummal megfejelve, hogy Ancsa kijelentette, mire ez elér a fürdőépületbe, a jeges lépcsőkön még a mankóit is pozdorjává töri. A két férfi a teraszon maradt, Jozef azonban bejött az ebédlőbe, a szokott helyére ült háttal a falnak és rendelt: — Kérek egy sört, egy csomag Petrát, levest és két kiflit! — Van gulyásunk — ajánlotta Ancsa. — Mennyiért? — Egy tízesért. Jozef felvonta a szemöldökét: — Kóbor macskákból csináltátok? — Ez a szakácsmester titka — bökte oda Ancsa. — Macska, ez már igen — nevetett fel Jozef. — Dupla adagot ide! Milcsa habozik, figyelmeztesse-e, hogy gulyást ne rendeljen, mert már háromnapos, de tudja, hogy Jozef fütyül a tanácsokra. Kikukkantott a függöny mögül, Jozef intett neki üdvözlésképpen és egykedvűen ette a gulyást a kiflivel. Az arcáról lerítt az örökös undor. Túlfűszerezett levesek, faggyús gulyások, a sült oldalason ágaskodó sörték — ilyenek az ételek itt az Isten háta mögött. Ezért alig eszik, majdcsaknem sörön él. Alkonyattájt halat fog a tóban A szegény halak itt annyira kábultak vagy mérgezettek, hogy szabad kézzel is foghatók, mondja nevetve a zsákmányt a nyárson forgatva, mire Milcsa megjegyzi, hogy ez reá is
