Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - Kányádi Sándor: Levél töredék (vers)
Kányádi Sándor Levéltöredék Szerény temetést akarok, mert együtt éreztem a háborúban elesett bajtársakkal, és a haza-nem-tért elhurcoltakkal! Temetkezési helyem édesapám ölébe legyen, a kertben! Koszorút se koporsómra, se síromra ne tegyen senki se! Temetésem után evés-ivás ne legyen, ennek helye a disznó halála után van, nem az én halálom után! Zenekar sem koporsóm mellett, sem a síromnál ne muzsikáljon! Síromon virág nyíljon! (K. M. utolsó kívánsága arra nézve, hogy milyen legyen a temetése) — Lőjetek sort, ha adódik rá mód! — suttogta még a kórházi ágyon. Kedves édesapám bocsássa meg jelen- levelemben amiért tegezni merészelem mentségemül egyedül az szolgáljon hogy magam is elmúltam ötvenhárom s akit nem láthat soha földi szem magát a Fönnvalót is tegezem magát se láthatjuk e földön már soha nem lesz hozzánk édes többé se mostoha amint egy költő írta volt nem gyúl ki halvány-furcsa mosolyod vagyogatunk továbbá tudatom hogy a politikában nagy a forgalom egymásnak adják a kilincset és a szót buzgólkodnak a politikusok hogy mire jutnak tudni nem lehet gyártódnak újnál újabb fegyverek de a békés szándékú vég tisztesség tevés céljából öt vaktöltényre és öt kiszolgált puskára sem futotta a szövetséges mint annyiszor viharos-véres történelmünk során most is csak mézesmázos szavakkal etetett s nem küldött fölmentő sereget
