Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - Gál Sándor versei (új végtelen, himnusztalan március, idill, mennynek és földnek
Gál Sándor versei idill nyári égről tüzes; istennyilák lecikkannak levillannak fénybe fonják kanász Mihályt aki a réten derűsen ballag pogány pásztora viharnak fénynek vállán hanyagul átvetett ostor felette dühös istenségek mesébe illő hada posztol micsoda villódzása a nyárnak vadkacsák potyognak alá az égből Mihály az Úr! s az Isten-Szamárnak árnya lemállik a messzeségről mennynek és földnek 1 ha volna más út más idő ha nem zuhogna a ben ti zápor ha a folyók felszállnának a szélben és az ég magasán ölelnék a szigetek bódult lombjait — 2 mit tudhat a szerelemről aki nem látta a hajnal ölét a kettényílt barma tsz irmokat ódái magasban sasok röpülését amikor az átváltozás forradalma új időszámításba fordítja a létet amikor a szélcsend méhében megfogan a majdani vihar s az ítélet kimondása elérkezik 3 van-e még aki kételkedik az ünnepi égbolt magaslatain megmutatkozó jelek igazában
