Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - TALLÓZÓ - Kerekes Erzsébet: A klasszikus példája Németh László és Hans-Georg Gadamer felfogásában
Tallózó Kerekes Erzsébet A klasszikus példája Németh László és Hans-Georg Gadamer felfogásában Németh László Lányaim1 című sokrétű alkotásában nemcsak az apa szól lányairól, hanem a pedagógus, a gondolkodó, az orvos, a biológus, a pszichológus is. E dolgozatban főként a Költők a gyermekszobában2 című tanulmányát tartjuk szem előtt, melyben az író a gyermekek olvasmányélményeit vizsgálja. A Németh lányok először a mesemondó néppel ismerkednek meg: „a mese volt az alaktalan Okeánosz, amelyből az alakkal bíró istenek: Petőfi, Arany és Shakespeare lassan kiemelkedtek”.3 A „mesereceptek” szerint írt műmeséket nem kedvelték, mert belőlük éppen a mese lelke hiányzott. A Grimm testvérek és a Kipling által gyűjtött mesék hatottak a lányokra leginkább, mert ezek tömörek, mégis mindeniknek jól felfogható s megőrizhető egyénisége van.4 Különös figyelemmel vizsgálta Németh László a költészet hatását és szerepét a gyermekek világára. E dolgozatban számunkra is az ezzel kapcsolatos megfigyelései válnak leginkább fontosakká, mert a klasszikussal kapcsolatos kérdéseket nyitnak meg. A klasszikus fogalmának mélyebb elemzését Gadamer Igazság és módszer című művében, a Klasszikus példája alfejezetben végzi el. Amint látni fogjuk, Németh László megfigyelései, megállapításai összhangban vannak a gadameri hermeneutika klasszikus-felfogásával, Németh László visszaemlékezései szerint az első „versköltő”, akit lányai megismertek, Móricz Zsigmond volt, a kedvenc versük pedig a A török és a tehenek. 1936 telétől 1938 őszéig Petőfi „egyeduralma” következett be a gyerekszobában. Az ekkor ötéves Magdának, aki még alig tudott olvasni, az apa részleteket mutatott be a János vitézből. A gyereket nem érdekelte sem a szómagyarázat, sem a prózává „könnyített” tartalomelmondás, csak a költemény. Azt akarta hallgatni. Magda Petőfin tanult meg önállóan olvasni, s a nála egy évvel fiatalabb húga, Judit is. Németh Lászlónak egy nagyon fontos észrevétele van azzal kapcsolatosan, hogy a gyerekek újra meg újra elolvasnak egy-egy Petőfi-ver- set: „a gyerek jobb olvasó a felnőttnél: szívesen olvassa el ugyanazt tízszer, százszor; rájár a versre, arra született, hogy klasszikusokat olvasson.”5 A gyerekek igazi remekművek esetében nem akarnak nagyon gyorsan túl lenni a verseken, ezért nem fogadják el az apjuk által bemutatott rövid tartalmakat. Gadamerrel fogalmazva: a dolgot képezni akarják, nem pedig elfogyasztani. A gyerekek igazi hermeneutikai nyitottsággal időznek el többször is a verseknél, forma és tartalom tökéletes egységeinél, melyek kimeríthetetlenségét, varázsát
