Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Irodalom és jelenlét
Könyvről könyvre irodalomoktatás szempontjából is, amelynek metamorfózisát, s az ehhez szükséges tartalmi vonatkozásokat erősítheti a komparatisztika, a társművészetek, a tudományköziség anyagának, szempontjainak érvényesítése. Tény , hogy a tartalmilag kompaktabb és metodikailag nyitottabb oktatási eljárások a gyakorlatban is eredményesebbnek bizonyultak/bizonyulnak, és megerősítik az oktatás színvonalát. Nem tagadja meg irodalomtörténeti és kritikusi mivoltát Alabán Ferenc, amikor következetesen hangsúlyozza a két tudományág irodalomtörténet- és elmélet együttes elvárásait és szándékait. Mindezeket nála az irodalmi érték köré gondosan felépített interpretáló és integráló kontextusban követhetjük figyelemmel. Az irodalmi érték olykor evidencia értékű, máskor sajátos definiálása ugyanis meghatározóan húzódik végig a könyv lapjain, azonban jelentésmezejének szűkítése-bővítése célzatosan újabb és újabb gondolatokat formál az olvasóban. Az irodalmi mű mint nyelvi képződmény a normakövető, normateremtő kritikák által is értékké alakul, s a szerző—műalkotás-befogadó hármas közegében csiszolódik ténylegesen az irodalomra vonatkoztatott esztétikai közízlés. Értékrendszerek lebontása, értelmezése, alkalmazása újabb és újabb vetületeit hozza létre az elméleti és pragmatikus alkotási folyamatnak, amely mindig része tud lenni az összefüggések, a mozgások, a folyamatok integrációjának. A tanulmánykötet második fejezetének címe Érték és integráció. Kelet-Kö- zép-Európa országainak, nemzeteinek és irodalmainak új gazdasági, szociális és kulturális közeget jelent az Európai Unióhoz való csatlakozás. Ez az integrációs folyamat az értékarányosság eddigi hiánya miatt is befolyással van/lesz a magyar irodalmi közeg minősítésére. Úgy tűnik, hogy a csatlakozás gazdaságilag és politikailag megkerülhetetlen tény lesz hamarosan a volt szocialista államok számára, hiszen a fejlődés lehetséges útvonalát jelenti. Ebben a közegben a nemzeti kultúrák, a művészetek, az irodalmak számára is új perspektívák nyílnak. Meggyőződésünk, hogy a magyar irodalmi alkotások, legyenek azok anyaországbeliek vagy a határon túl élő alkotók munkái, egyre nagyobb számban jelentenek Európában világirodalmi rangú képviseletet. Ennek bizonyos mértékben eddig is tanúi lehettünk. A megváltozott, új kontextusban is fontosnak tartja Alabán Ferenc a magyar kultúra identitásának megőrzését, amely tulajdonképpen két forrásból táplálkozik, az egyik az egységes nemzeti kulturális tradíció, a másik pedig a regionális magyar kultúrák kialakult motívumrendszere. A továbbiakban sémába rendezi ezt az összefüggésrendszert, amely részleteiben többféle alapot jelent. Mégpedig: az anyaországbeli magyar irodalmi alapot, amely a tulajdonképpeni egységes nemzeti hagyomány és a történelmi identitástudat forrása; továbbá a regionális alapot, melynek tartalmisága az öneszmélés és a sajátos szempontjából fontos. Ezt követi az államisági alap, amely az adott ország kulturális, politikai, társadalmi közegét, a kétnyelvűség gyakorlatát is jelenti. Fontosnak tartja a szerző a további kisebbségi magyar irodalmi hagyományok kontextusát is, majd a más nyelvű irodalmak - leginkább műfordítások által - megvalósult irodalmak közötti kapcsolatrendszerét. Életvalóság, kulturális közeg és forrás tekintetében a fenti különböző közegű irodalmak tehát nem azonos helyzetből
