Irodalmi Szemle, 2002

2002/12 - GÁL SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Fried István: A magyar és közép-európai polgár (esszé)

Fried István

olvasásával tartja karban „nyelvét” és nem utolsósorban Krúdy Gyula regényeivel, akiről Szindbád hazamegy című regényét írta (szintén egy korszakváltás epikus megformálása, nosztalgia és irónia mint a költői világteremtés kísérlete, őrzés és eltávolítás regénybe fogalmazása). Élete utolsó éveit családi tragédiák kísérik, Budapesten maradt testvérei, és azok házastársai sorra halnak meg, majd hosszas betegség után, több mint hat évtizedes házasságot követőleg felesége, ezt követőleg váratlanul, fiatalon nevelt-foga- dott fia. A teljesen magára maradt író még megéri A Garrenek műve címen összefogott és átdolgozott regénytrilógiája megjelenését. Ugyanakkor bizalmatlanul tekint a szovjet táborban bekövetkezett változásokra, nem reméli a kibontakozást. Többféle betegség teszi kiszolgáltatottá. Utolsó, megfontolt cselekvéseképpen nem sokkal 89. születésnapja előtt agyonlövi magát. Hamvait, miképpen feleségéét is, a tengerbe szórják. Már csak emlékének adhat elégtételt az őt sokáig felejtő magyar írótársadalom; növekvő magyar és külföldi népszerűsége azt az írót köszönti, aki a XX. század uralkodó (irodalmi) eszméinek prózai epikába foglalásával gazdagította a regényalakzatok sorát, és differenciáltan cizellált nyelvi eszközökkel adott számot a válságok Európájáról. Élete végéig olvasott. „Erővel olvasni” — hirdette. „Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készül, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni.” Majd alább: „Életre-ha- lálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”

*Egy horvát folyóiratbeli közlésre írtam dolgozatomat.