Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - FÓRUM - Koncsol László: „...Fábry csak a változó idők médiuma volt”

Fábry/Kazinczy Napok — 2001

appendixeként zuhant a világháborúba. Az angol udvarban a nevelők a kis hercegek csínyjeiért bűnbakokat, e célra tartott fiúcskákat vesszőztek meg Elnevezésük: whippingboys. Nos. Trianonban a csínytevő kis herceg Ausztria helyett Magyarországot verték véresre. Mesteri gyorsasággal és sátáni kajánság- gal futtatták a szikét és a csontvágó szalagfűrészt az ezeréves ország elevenében, megyék középvonalán, megyeszékhelyek szélső házai mentén vagy házai közt, s varrtak össze idegen organizmusokat, amelyek civilizációs, kulturális, nyelvi, vallási és történelmi okokból sohasem nőhettek össze. Régiók és városok, amelyek ezer évig a történelmi ország központi területein virágoztak, a maradék haza és az utódállamok perifériáin kezdtek sorvadni, és sorvadoznak nyolcvan esztendeje. Fábry indulata ma sem érthetetlen, könnyű ráhangolódnunk. Ezt is maga élte és szenvedte meg.

Harca a csehszlovák politika imperializmusával folytatódott, a ténnyel, hogy a csehek és szervezésükben a morvák és a szlovákok kisajátították a magyar birtokokat, és telepes falvaikkal fölhígították a népességet. Mintegy ötven csehszlovák telepesfalujukból körülbelül minden tíz kilométerre jutott egy község. Gyarmatosításuk első gyümölcse az etnikum fölhígítása és propagandájuk révén a nyelvi és kulturális asszimiláció fölgyorsítása lett; negatív szociális következménye viszont még ennél is látványosabban, azonnal jelentkezett, mivel a fölosztott nagybirtokokból élt magyar őslakosok, a mezőgazdasági proletárok teljes egzisztenciavesztése, soha nem tapasztalt elnyomorodása kísérte, amelyet a világgazdasági válság tovább fokozott. Ezek a kétségbeejtő tapasztalatok vitték Fábryt a radikális baloldalra, a kommunisták szövetségébe. Nem magába a pártba, hanem annak szellemi holdudvarába, bélés külföldi lapjaihoz mint szerkesztőt és szenvedélyes, kompromisszumot nem ismerő publicisztát. Ez Az éhség legendája korszaka: a műé, amelyet a cenzúra elkobzott, s amely aztán üres lapokkal jelent meg, hogy szerzője látványos bosszút álljon vele a hatóságon. A csehszlovák földreform következményei nem múltak el; az akkor és a második világháború után elkobzott területeken, illetve a nevesítetlen termőföldeken állami birtokok alakultak, ezeket tönretet- ték, s a Csallóköz c. hetilap e heti számában (2001. dec. 11.) olvasom, hogy a nagymegyeri határban 2500 hektárt vett bérbe egy dán cég, amely két család tulajdonában van. A vállalkozó „nagyon elégedett” a helyi mezőgazdasági munkások munkájával. „Mi, dánok tudjuk, hogy a magyarok keményen bírnak dolgozni, megbízhatóak, s teljesítményük minden várakozásunkat fölülmúlja.” így a dánok a Zichyek hajdani birtokán és másokén, persze, s megy a haszon Dániába, ahogy ment korábban Prágába és Zsolnára.

A világgazdaság válságából, az olasz vidékek nyomorából, a versailles-i és trianoni béke következményeiből és a lenini—sztálini szovjet kommunizmus kihívásából s mintájából ezekben az években sarjadt ki a nácizmus eszméje s a hitleri Mein Kampf, amelyet Fábry mindjárt megjelenésekor elolvasott és alaposan átgondolt. Tudta, hogy a fasiszta mozgalom vezérének szövegét komolyan kell vennie. Antimilitarizmus, antiimperializmus, antikapitalizmus és antifasizmus elegyedett, és fokozta egymás indulati potenciálját Fábry publicisztikájában, ez tolta őt egészen balra, s szolgáltatta ki a szovjet és szovjetbarát kommunisták manipulációinak. Balratolódáskor, szélsőbalos, proletkultos évei