Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - GÁL SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - ÖllŐs Edit: Duett a dadával (gondolatok)
Duett a dadával (részletek) — S.O.S.! Szánj meg egy elgondolkodtató megjegyzéssel, olyannal, melyből nem hallok naponta egy tucatra valót! — Becsvágy. Dosztojevszkij az egérlyukból írt feljegyzéseket. Én egy ilyen nagyvilági magánzárkából írhatnék, ha elhinném, hogy elítéltem magamat. De nem teszem! Ha úgy tetszik, bármikor énekelhetek duettet a dadával. S a minap, egy meghitt beszélgetés során a fülembe súgta, azon gondolkodott, mi lenne, ha mi lennénk az ezredforduló Tristan Tzarája — női módra, kettesben? — A csend páncélja. Mikor csak a gyomor jelentkezik szólásra. — Vasárnap reggel. A parlamenti választások nem hivatalos végeredménye. Egy sátáni kacaj az emeletről. Huzat. Túlteng a folyadék, eső is zuhog. Csak a gondolatok szilárdak. — így is lehet! Megint átdolgoztam az éjszakát, és most legszívesebben lefutnám a maratoni. Csakhogy a sors szava nagyobb az enyémnél... — Optimizmus. Újrakezdeni. Illetve folytatni. Megjátszani azt a bizonyos kreatív kiegyensúlyozottságot. (Szerep a szerepben.) Aztán majd magad is elhiszed... — Ária a Pillangókisasszonyból. Mintha a föld alatt tört volna ki egy vulkán... — Ha az ihlet időzített, minden hajszál számít. Tehát: ha megfájdul a lét, csak írni lehet. — Az író depressziója. Meddig fokozható az igényesség?! — üvöltött fel egy nyári délután szobájában. Ma még nem csinált semmit, és a világ még mindig egészben van. Látszólag egészben. De ez soha nem volt egész! Ezt újra és újra össze kell rakni!
