Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - GÁL SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - ÖllŐs Edit: Duett a dadával (gondolatok)
Duett a dadával (részletek) — Pillanatkép. Mennyire elégít ki ez az éjszaka, mennyi lesz a termés, nem fontos. Csak az érdekes, mikor kezd forrni a víz. — Tény. A magány éjfél után kezd szépíteni. Ha nem szégyellsz a világ előtt mutatkozni, nem érdemes aludni! — Válasz. Ködös, zimankós reggelek. Édes bűnbeesések. Agyoncsépelt pálfordulások. — Legegyszerűbb, ha közömbös vagy az élettel szemben. Az a fontos, hogy a világra odafigyelj, melyben élni kényszerülsz! — Hivatás. Mindig ugyanarról írni. Csak úgy tálalni, hogy mindig másnak tűnjön. — Márai a boldogtalanságban hitt. Ezt kellett volna hangosabban hirdetnie! — írói tervrajz. Naponta megnézni a világot, aztán legyinteni egyet. — Hétköznapi párbeszéd. — Miben hiszel? — Magamban. — És Isten? — Humbug! — Kiért élsz? — Magamért. — Szeretsz valakit? — Magamat. — Imában is félrebeszélni. Illetve Istennek is szégyelleni bevallani az igazat... Ilyenkor van baj, ilyenkor ne merj többé a szemedbe nézni! — Rendhagyó nap. A kegyelmi állapot reggel a sarokban bujkált. Aztán megkordult a gyomra, szégyentelenül elfogyasztotta reggelimet, és szóba elegyedett velem. Sétálni hívott, vett nekem egy doboz cigarettát, aztán kávét főzetett velem. Egyfolytában fecsegett. Nem hagyott szóhoz jutni. Pedig megkérdeztem volna tőle egyet-mást... Aztán késő este hagyott faképnél.
