Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - GÁL SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Koncsol László: Költőt ünnepeltünk
A hatvanöt éves Gál Sándor köszöntése szerepeket, válladat a terhek alá csúsztattad, és cipelted őket a megszakadásig. — Közben írtál számos zsánerben és műfajban: riportot, mesét, gyermekverset, faluportrét Búcsról, novellát, verseket, publicisztikát. Feküdtél az élet és a halál mezsgyéjén, s az élet győzött a birkózásban, suhantál az élet szakadékaiba, amelyekből egy-egy fölhajtó légáram mindig kiemelt. Búcs, Komárom, Pozsony és Kassa után buzitai családi portádon örülhetsz annak, amit eddig betakarítottál, s szánthatsz-vethetsz új aratásaid elé. Ha futná időmből, hogy meglátogassalak, biztosan most is legalább három könyved kéziratát raknád elém az asztalra. Mindent köszönünk Neked, Sándor, az egyetemes magyar irodalom és az egyetemes magyarság nevében, az újságírást, a lapszerkesztést, a színházat, az önkéntes irodalmi-kulturális diplomáciát, a közéleti munkát, és mindenekfölött azt, ami életművedből maradandó, a műfordítást, a lírát, a prózát, a mesét, a gyermekverset, szülőfalud, Búcs felmutatását, az emberséget, barátságod jó ízeit és hangulatait, a mintát, hogy így is lehet ezt csinálni. Most pedig stílusosan, hisz költőt ünnepiünk, hadd köszöntselek, Sanyi, egy erre az alkalomra szerzett klapanciámmal: Születésnapi rímfüzér Gál Sándor költő nevére 65. születésnapján Sanyi, Sanyi, Sándor, rímeken kopácsol, verseket kovácsol, novellákat ácsol, virágokat ápol, holdfény-e vagy zápor, vadkanlesre bátor, fácánkakast pácol, ha szól, mindahányszor csupa jót tanácsol, s bár a nőkkel jámbor, múzsákkal viháncol, kapufélfát mázol, hogy ha jön a pástról a jószág s a pásztor, lássák, hol a jászol, ahol etet Sándor. Hol áll ez a vándor egyszemélyes tábor, bukolika -sátor? Nem messze Kassától s a magyar határtól, Buzitán, nem máshol. Száz évet élj, Sándor! Isten éltessen! Koncsol László (Elhangzott a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet rendezvényén, november 5-én)
