Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - Cselényi László: Érzelmes utazás az eltűnt idő nyomában (naplójegyzet)
Érzelmes utazás az eltűnt idő nyomában Gömörországban 2002. szeptemberében tovább. Ki volt a falu földesura? — kérdezte. S bizony erre is csak bizonytalan volt a válaszom, hisz ilyenek többen is voltak, de már nem az én időmben. Kubinyi azonban csak eszembe jutott. Hát persze — csapott le Brtán. A liptói evangélikus földesúr „evangelizálta” az egész falut. Hát ilyen egyszerű ez, gondoltam. Már annak, aki tudja, merre kell nyomozni. Ami pedig a polgári iskolát illeti: arról senki sem hallott Panyiton, gyakorlatilag mindenki képtelenségnek mondja, és most íme, itt van az egyház krónikája. S abból bizony fehéren-feketén kiderül, hogy igenis volt Panyiton ilyen. Az azonban továbbra is képtelenségnek tűnik (noha a Kubinyi-vonal erre látszik utalni), hogy itt tanult volna a (nyilván gömöri) szlovák ébresztők egy része. Lépjünk tovább. Ha Sipkay Sanyi megírja az egyház történetét, akkor az már olyasmi, amit folytatni lehet. Ha megvan a gomb, jöhet a kabát. Maga Sanyi állítja, hogy az egyház története gyakorlatilag egy az iskola történetével, így csak ki kell egészíteni az anyagot, s megvan ez is. Azt már régebben hallottam, hogy a Panyitról származó, most Tornaiján tanító Máté Béla egyik lánya Panyit dűlőneveiről írta Nyitrán a szakdolgozatát, nézzük meg, mi a helyzet ezzel. Beszélek Bélával, a munka állítólag Pesten is jó visszhangot keltett, azóta persze szunnyad, ki tudja hol. ígéri, elküldi. Kb. 40 oldal, az egyház- meg az iskolatörténettel akár egy könyvnek a felét is megtöltheti. Nagyszerű. Ami a falu őstörténetét illeti, ebben Kovács Pista az illetékes, nemcsak azért mert ő Kő-ország fölszentelt régésze, s nyilván csakis az ő irányításával készülhetne egy ilyen vállalkozás. Ám még fontosabb, hogy Pista a szomszédos Sajógömö- rön, a megye egykori központjában ásatott, s állítólag rendkívül érdekes anyagokra bukkant. Márpedig ami érvényes Sajógömörre régész szemmel, az érvényes az alig öt kilométerre eső Panyitra is. Ami pedig a falu későbbi történetét illeti: Pár évvel ezelőtt egy Kovács Gyula szignálta hosszú (?) Panyit-történetet találtam a Gömöri Hírlapban. Gyakorlatilag ez a legrészletesebb Panyit-történet, ami a kezembe került. Kovács Gyulát nem ismerem, állítólag a szombati múzeumban dolgozik, s feledi lévén, alighanem ő írta a Feled története című munkát. S ha már ennyit foglalkozott Panyit történetével, talán rá lehetne őt beszélni a további kutatásokra. Ahogy a tornaijai Gaál Imrét is. Ő most adta ki Tornaija és a Tornallyay család történetét, s minthogy Tornaija is Panyit-szomszéd, ami Tornaiján történt, az megtörtént (megtörténhetett) Panyiton is. Őt is rá kellene beszélni a folytatásra. III A jelen utazás természetesen nem (csak) és nem elsősorban a múltban kell, hogy bolyongjon, hanem főként a jelenben. Mindezt természetesen a Kő-ország-kötet indokolja és követeli meg, hisz verset, riportot stb. írtam már többet is az elmúlt fél évszázad alatt, ám mi a helyzet a pillanatnyi, ’89 utáni történelemmel, s főleg a XXI. századdal? Ha lehet, soha alkalmasabb terep a jelen fölmérésére, mint egy ilyen igazi, több mint száz vendéges falusi lakodalom. Itt aztán valóban együtt van a falu, mi több, az egész környék. Nem azt akarom persze leírni, hogy milyen is egy ilyen mai lakodalom, hogy mennyire tükröződik benne a jólét vagy a szegénység (az, hogy száz vendéges,
