Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - ILLYÉS GYULA ÉLETMŰVE A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓBAN (Tolvaj Bertalan: Dőlt bitorla, Rákos Péter: Illyés Gyula lírájáról, Turczel Lajos: Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom, Tőzsér Árpád: Stósz, 1965. május, Emil Boleslav Lukáč: Találkozásaink, Zalabai Zsigmond: a tárgyilagos indulat költője, Fónod Zoltán: Hittel, hűséggel, Bodnár Gyula: Találkozások a költővel, Ozsvald Árpád: Illyés Gyula nyolcvanéves, Zs. Nagy Lajos: A legcáfolhatatlanabb beszéd)

Illyés Gyula életműve a csehszlovákiai magyar sajtóban

Vártam csak még egy perc halasztást.

Vártam ne legyen több halasztás.

Megtanultam állatként várni és hogy ne várjak, mint az állat.

Vártam levél s pénz érkezését, sorsdöntő telefonhívást.

Vártam női zokogás végét, utolsó villamost esőben. ”

Ez csak részlet a Várakozások című hatalmas költeményből, amelynek minden sorától összeszorul az ember torka.

„Népére lelhet-e a költő?” — kérdezi egyik tanulmányában Illyés Gyula (A költő dolga). Az ő esetében e kérdés merőben szónoki: ott él ő már népe, az egész magyar nép szívében, úgy, ahogy Petőfi óta senki sem.

Költészete, életműve „a legcáfolhatatlanabb beszéd”.

Életműve, amely korán sincs még befejezve, hiszen íme, a hetvenöt éves Mester, húszéves sihederként, hetykén, gunyorosan ránk mosolyogva, megint letett az asztalunkra egy szép könyvet, amelynek ugyan Különös testamentum a címe, de amelyet még véletlenül se — csak azért se! — értünk végrendeletnek, hanem a korszerű magyar költészet legújabb és legifjabb remekének.

Száz költemény, száz remekmű. Legszívesebben mind a százat ideírnám és közölném lapunkban, mert akkor a hatszázezer csehszlovákiai magyarból legalább harmincezer olvashatná őket. Mert a kiadó megint fukarkodott: 1600 példányban adta ki ezt a könyvet (csak az ún. versbarátok számára), amelynek minden magyar ember kezében ott lenne a helye.

(Hét, 1978. 19. szám)