Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - ILLYÉS GYULA ÉLETMŰVE A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓBAN (Tolvaj Bertalan: Dőlt bitorla, Rákos Péter: Illyés Gyula lírájáról, Turczel Lajos: Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom, Tőzsér Árpád: Stósz, 1965. május, Emil Boleslav Lukáč: Találkozásaink, Zalabai Zsigmond: a tárgyilagos indulat költője, Fónod Zoltán: Hittel, hűséggel, Bodnár Gyula: Találkozások a költővel, Ozsvald Árpád: Illyés Gyula nyolcvanéves, Zs. Nagy Lajos: A legcáfolhatatlanabb beszéd)

Illyés Gyula életműve a csehszlovákiai magyar sajtóban

Múlt, jelen s jövő, küzdelem, szenvedés, bizakodó beérkezés egyaránt jellemzi azt a száz verset, mely Különös testamentum címmel jelent meg. Az érve érlelő idő mondatja vele:

Az idő nem úgy győz, hogy múlttá lustul a jelen: a jövő lesz vad-eleven és vág a földhöz.

Parabolikus, klasszikus nagy versében, a Mikor már egyenes az út címűben, szinte remekbe szabja egyén és közösség végül is harmóniában oldódó ellentmondásait... Mert az élet megannyi kérdőjelére csak az Élet adhat választ:

Diákok voltunk egykor Patakon?

Pápán, Utrechtben, Padovában?

Csak tovább. S a szívünk? S a muzsika?

S minden, ami volt? A cél?

Mindez mögöttünk.

Mint paraszt nyomában az esti rétről

a bólogató ökör meg a keréknyikorgás,

szelídíteni a magányt.

Férfias hittel, derűs emberi daccal, a lehetetlenen is túllátóval íródtak ezek a versek. Az „élni csodás / élni tovább” hitével. Mert bármily korai is szívünknek a „tél”, a „Konok kikelet” csak az élet igéit mondhatja:

Kivirágzik minden: megbocsát.

Úgy tetszik, nem reménytelen a világ.

Ezeket a hitet adó, erőt adó kikeleteket, szívet melengető forró nyarakat kívánjuk annak a költőnek, akinek élete jócskán a mi sorsunk is, s a magunkéval együtt szeretjük emberi, szép küzdelmeit, s e küzdelmek igaz gyermekeit: jóra, szépre, megértésre tanító műveit.

( Vasárnapi Új Szó, 1978. ápr. 9)