Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - KORTÁRSAK ILLYÉS GYULÁRÓL (Füst Milán levele Gellért Oszkárhoz, Németh László: Illyés Gyula: Nehéz föld, József Attila: Illyés Gyulának, Babits Mihály: Illyés Gyula versben és prózában, Nemeskürty István: Petőfi unokája, Fábry Zoltán: Levél, Palotai Erzsi: Illyés körül, Schöpflin Aladár: Illyés Gyula, a költő, Keresztury Dezső: Köszöntő, Vas István: Illyés versei elé, Szabó Magda: Illyés megtörtént velem, Weöres Sándor: Illyés Gyula ravatalára)
KORTÁRSAK ILLYÉS GYULÁRÓL tanítómester. Ha élt valaki, aki a személyes békét a kozmikus csenddel együtt kívánta, az bizonyára én voltam, s közben egy költő ébresztgetett, aki a disszonanciát követelte, szelíd, szép, délszaki álmom helyett az örvényt kínálta nekem. Jogász lánya voltam, a „törvény” szó a házunkban szent, mint a Biblia, hideglelős gondolat volt, hogy Illyés szövege azt kívánja, ne legyen számomra menekülés akkor sem, amikor lehetne, és olyan programot szab, amit ha elvállalok, kiszámíthatatlan következményekkel járhat, és délszaki tengerre álmodott ablakom nem becsapódik, ki se nyílik talán. Ablakban könyökölve nem lehet az ember üdére, ablakban könyökölve nem juthat az ember örvény közepére soha. Csak mentem-mentem a Nagyerdőben, megpróbáltam végigelemezni, mi ellen kiáltsak úgy, ahogy ő önmagától követeli. Most ebből az írásból fogja megtudni, ha a kezébe kerül, hogy neki is köszönöm, ha olyan lettem, amilyen, s hogy útmutatása nyomán pontosan érzékeltem a háború alatt éppúgy, mint annak végeztével, s később a személyi kultusz idején, mi történik velünk. Mindig van valami előzménye annak, ha az ember elveszíti megtéveszthetőségét, és annak is, ha megvásárolhatatlanná válik. (Kortárs, 1982. 11. szám) WEÖRES SÁNDOR Illyés Gyula ravatalára A gyász a döbbenet a legidősebb közhely, a halál nem hagy szólnom a torkomban golyó a sebem tele múlandósággal vagy halhatatlansággal (Magyar Nemzet, 1983. ápr. 16.)
