Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - KORTÁRSAK ILLYÉS GYULÁRÓL (Füst Milán levele Gellért Oszkárhoz, Németh László: Illyés Gyula: Nehéz föld, József Attila: Illyés Gyulának, Babits Mihály: Illyés Gyula versben és prózában, Nemeskürty István: Petőfi unokája, Fábry Zoltán: Levél, Palotai Erzsi: Illyés körül, Schöpflin Aladár: Illyés Gyula, a költő, Keresztury Dezső: Köszöntő, Vas István: Illyés versei elé, Szabó Magda: Illyés megtörtént velem, Weöres Sándor: Illyés Gyula ravatalára)
KORTÁRSAK ILLYÉS GYULÁRÓL FÁBRY ZOLTÁN Levél Stós, 958. VI. 18. Kedves Barátom, furcsa levelet kapsz ma tőlem. Ha sután is, de meg akarok neked köszönni valamit. Egyszer megint Kassán voltam kórházi vizsgálatokon. Egy hétig, és itt, szállásadóimnál, rábukkantam könyvedre, az 1938-ban kiadott Magyarokra. Annak idején én sok minden mást olvastam, csak épp ez került el. Miért nem került a kezembe? Talán azért, hogy most, húsz év múlva, friss megrendültség- ben hasson rám. Nagy, életre vagy jobban mondva: életvégre szóló élmény volt, és úgy éreztem, ezt el kell mondanom neked. Megtettem. Szeretettel ölel Fábry Zoltán (Kéziratból.) PALOTAI ERZSI Illyés körül Részlet Arany ideim folyása, szívemnek vigadozása... Igen, gyerekkoromban együtt éreztem osztálytársammal, aki magyarórán riadtan kiáltott fel: „Hát Petőfi élt?!” Én sem tudtam hús-vér valóságnak felfogni a költőket. S ezen mit sem változtatott, hogy megismertem Márait, s kuckómból szinte láthatatlanul, jelen nem levőn leshettem, hogy kortyolgatja a sötét, keserű teát, s milyen édes-fényes verbalizmussal közli keserű, sötét mondanivalóit. Aztán találkoztam Illyés Gyulával. S egyszerre nem csak hihető, de magától értetődő is lett, hogy Petőfi élt. Illyés egészen olyan volt, amilyennek hittem. írásaimban annyira ott lélegzett, lüktetett az eleven ember, hogy mikor végre szemtől szemben álltam vele, nem kellett ízről ízre azonosítanom magával. (Persze az is lehet, hogy meseáhítozásom megcsalt, talán már láttam valahol a fényképét, azért ismertem fel rögtön az első pillanatban.) Egyszerű volt, fiatal, egészséges, jókedvű. Barnára égett bőrű, csillámló, zöld szemekkel. Erő, átható okosság sugárzott belőle. Elragadott egész lénye: humora, hirtelen kitörései, önironikus világfiassága, nyájassága. S most felfedezett kiejtése is, a furcsa, megzengetett t hangzói, a zárt és nyílt e-k fülsimogató váltakozása, hangja kamaszos mutálása, friss nevetése. Azontúl úgy olvastam írásait, hogy a hangját, hanglejtését is beléjük hallottam. Valamit kérdezett tőlem, egy olyan patent dolgot, amire csak jelesen lehet felelni. Kiugrik a válasz a kérdezettből, keljfeljancsiként. így nemcsak
