Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - KORTÁRSAK ILLYÉS GYULÁRÓL (Füst Milán levele Gellért Oszkárhoz, Németh László: Illyés Gyula: Nehéz föld, József Attila: Illyés Gyulának, Babits Mihály: Illyés Gyula versben és prózában, Nemeskürty István: Petőfi unokája, Fábry Zoltán: Levél, Palotai Erzsi: Illyés körül, Schöpflin Aladár: Illyés Gyula, a költő, Keresztury Dezső: Köszöntő, Vas István: Illyés versei elé, Szabó Magda: Illyés megtörtént velem, Weöres Sándor: Illyés Gyula ravatalára)

KORTÁRSAK ILLYÉS GYULÁRÓL

intellektuális szélhámosok apró fogásaihoz? Mért akar azok szemében is merész lenni, akiknek a szemében ez a merészség? A nagy író bizonyára bátor, de akkorra tartogatja a bátorságát, amikor élete központi érdekei mellett kell színt vallania.

Halmozhatnók a kifogásokat, de mit jelent minden kifogás az örömhír mellett, hogy Erdélyi és Tamási után megint egy költő, akinek minden szavára figyelni kell? Illatokkal sűrűsödik a levegő, tehetségek új fürtje hányja virágait. A kritikusnak nem kell guggon ülve csodálkozni, hogy jesszus, milyen nagy már a baba, csak hogy kedvet csináljon neki a növéshez. írók jönnek, akik leszoktatnak a nagylelkűség bűnéről, vértek villannak, amelyeket nem kell dárdahegytől félteni. Rakosgatom a neveimet: Erdélyi, Tamási, Illyés. Mérőru- dak ezek, amelyekkel egy új, készülő világot mérek, irányok, amelyek szerint tájékozódom.

Erdélyi a legkészebb köztük. Olyan, mint a biztos kenyér s az ismerős otthon. Minden írásához nyugodtan nyúlok, ő az, akiben nem csalódhatok. A mi nemzedékünk első klasszikusa, egy biztos áhítat építi benne lassú művét.

Tamási, amikor jött, elkápráztatott. Ekkora gazdagságról nem álmodtam. Olyan, mint egy hirtelen felfedezett Kissármási-rét. Lelkesedem a novelláiért, s belekötöttem a regényébe. Olvasom, s nem menekedhetem némi indusztriális szorongástól. Mennyi kincs, gondolom, s ez mind a levegőbe megy? Ha legalább egy nagy világirodalmi művet lehetne fűteni és világítani vele.

Illyésre azonban úgy nézek, mint a csillagra, aki ott jelent meg, ahol kiszámítottam. Láttam a magyar líra lehetőségeit, s csodálkozva néztem szét: hát senki sem vállalja? Most itt a csillag, s én, tökéletlen csillagász, lélegzet-vissza- fojtva lesem, arra fut-e, amerre naiv képleteim szerint futnia kell.

(Nyugat; 1929■ /.)

JÓZSEF ATTILA

Illyés Gyulának

Minket, Gyuszi, szeretni kell s engem tán jobban s láthatóbban.

Ki vassal szerelmet mível, az földet mível parasztsorban.

Mi föld vagyunk, s ha meghalunk, minket nem is kell eltemetni, de addig addig el kell minket az istenek elől szeretni, így egymás nélkül kódorogva fojtott dühünk az égbe száll — s a fojtott düh az isten lelke s az isten földet nem kapál.

(1928, 1929 v. 1930)