Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - „NEM MENEKÜLHETSZ” (Illyés Gyula verseiből) (Jel, Haza a magasban, Nem volt elég, Áldozás, Bevezető, Elvadult szeretet, Egy mondat a zsarnokságról, A magánszorgalmú kutyák, Koszorú)

Illyés Gyula verseiből

Hadként így hoztam, mint mindannyian, számlálhatatlan s egyetlen magam,

midőn elért az ólomförgeteg,

mely megpróbál majd mindegyőtöket,

ha majd a csupa lomb-domb ifjúság egyszer csak üres terepre bocsát

és fedezék és védelem sehol, csak amit hajdan-magadból hozol —

így meneteltünk — mi adott erőt? — szépkorom után, halálom előtt.

Tizedelt kétely, gáncs, gúny, tévedés; hullt s halt az egy; de haladt az egész.

De akárhány a sebesült s halott, de a had megvan, de én megvagyok.

S mert öl halhatatlant is e halál, futott eszme is, gyáva ideál.

De a haddal, mely fogytán sem fogyó, megvan az is, a régi lobogó,

mit rám bízott egy nagyobb sors, talán egy nép, talán csak pásztor nagyapám,

azzal, hogy bajban, szélben talpra állt lángként küzdve hogy űzte a homályt,

tettel példázva, igazi vezér, mit kér becsület, hűség, tiszta cél

attól, aki él! Hány sebem sajog, vércsorgásuk e buzgó verssorok,

e szívből, melyet számadásra már a teljes idő, a jövő citál.

Titkoljam, mit szenvedtem, értetek?

Nem titkolom: hogy ti se féljetek!

(Kézfogások, 1956)