Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - A HETVENÉVES OZSVALD ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE - Turczi Árpád: Költő a máglyán (vers)
Turczi Árpád Költő a máglyán I. istenhozta világosság libbent a szobába ujjaival fuvolázik fröcskölő tőgyeken Sátánnak koncául vetetett a férfitestből többet ne kérj tőlem édes megadtam mindent már ha telne szívem csöcske utad arannyal raknám szesszel telt szent kehely oldja kedvesem szózatát panamakalapom peremén finom remegés s kántálni kezdem csöndes boldog-bolondos hangon Az anyám zsidó, az apám rigó. Elsők közt én a felkent strigó. Szent Jóskát a léccel nem értem én, Tanítványok pere Krisztus tetemén. zengzetes büszke rímek ercharangjai talán kongatják rítus és dogma lassú érését és csillagok alkímiája apostolok kaján szimbóluma frivol fintorok érvharangjai Ki nem hiszi, hogy volnék Jehova, Potyaborra nem jöhet sehova, Kánai menyegzőn vedelhet vizet, Az első csodára Aquinó ráfizet. ami a szegényektől elvetetik az Úrnak adatik imigyen szóla Zarathustra és az Emlékezet Leányai fabuláznak vassal az idő egyetlen fakó lángoszlop pufogó No most agyő, agyő, finál! Uratok feltámad és a mennybe száll! Márk, Máté, Lukács és János, írjatok,
