Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában (tanulmány)

(Angyalzsugor, 1997), folyóiratban megjelenő versei és prózaírói ujjgyakorlatai, továbbá Kozsár Zsuzsanna meseírói adottságai jelentenek igazi ígéretet a jövő számára. Az ezredforduló idején jelentek meg Mizsér Attila versei (Hab nélkül, 2000), melyek elsősorban az új költői megoldások iránti sokoldalú érzékenységükkel lehetnek irodalmunk számára biztatóak.

Korszakolásunk vázlatos áttekintése végén, a teljesség igénye nélkül említjük meg azt a két költői antológiát, mely a költészet keresztmetszet kívánta megmutatni (Szélkiáltó, 1966, Jelenlét, 1979), illetve azt a prózai antológiát (Családi krónika, 1981), mely ugyancsak „jelentés” volt irodalmunk állapotáról a nyolcvanas évek elején.

Szembesülve azokkal az ellentmondásokkal, melyek az utóbbi években megosztják és (sajnálatosan) „szekértáborokba” kényszerítik íróinkat, aligha tehetünk mást, minthogy „önös” érdekeinkre, kultúránkra és szellemiségünkre apellálva önmérsékletet sürgetve az összefogás értelmét és elkerülhetetlenségét valljuk „Európát a gondolkodói tették egységessé — írta Halász Gábor Ortega munkássága kapcsán 1944-ben.— Bármilyen megosztott volt hatalomban, versengésben, gyűlölködésben, néhány tiszta lélek üzent egymásnak, és eszmék körülabroncsolták a széthulló bordákat ... maroknyi csoport óvta az európai szellemet, egyszerűen azzal, hogy közös problémáik voltak s közös vívódásaik. Bármilyen távoli csillagra függesztették tekintetüket, a földet védték meg a lábuk alatt”.

Erről van szó a mi esetünkben is. Mert a múlt „fáradtságot vett magának’’, hogy elmúljon, többé semmi sem csábíthatja vissza. Sorsunknak magunk vagyunk a kovácsai. Ezért Ortegával együtt mondhatjuk „a tévedéseink emléke:, ez őriz meg attól, hogy mindig újból elkövessük őket. Az ember igaz kincse tévedéseinek kincstára.”«^)

JEGYZETEK

44 Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete. In: U.: Harmadik nemzedék, Po., 1971. 12—13.:, P.Szűcs Béla: Fiatal írók Munkaközössége. Alkotó Ifjúság. 1952. lO.sz. 52—53.

45 Fábry Zoltán: Harmadvirágzás. Po., 1963. 54—57.

46 Uo. 44.

47 Uo. 81, 83, 92.:, Turczel Lajos: Kritikai utóhang irodalmunk múltévi terméséről. Fáklya. 1956. 7. sz. 26.

48 Uo. 15.

49 Uo. 19, 30, 95, 99, 249.:, Turczel Lajos: Kritikai utóhang (1955). In: írások mérlegen. Po.,1958. 37, 42. Rácz Olivér: Vég nélküli gyűlés. Új Szó, 1955. jún. 1. 5.

50 Turczel Lajos: Bevezető. In: Szlovákiai magyar elbeszélők. (Szerk.:Uő) Po., 1961. 9, 11

51 Turczel Lajos: Fiatal szlovákiai magyar költők. (Bevezető). In.:Uaz. Po., 1958. 11.

52 Uő.:Res poetica. In: Uo. 193.

53 Barsi Imre: Megnőttek és elindultak. Új Ifjúság. 1959. febr. 17. (5)

54 Koncsol László: Több fegyelmet. Új Ifjúság. 1959- febr. 24. Vö.: Tolvaj Bertalan: Fiatal szlovákiai magyar költők. Új Szó. 1959- jan. 17. (7—8)

55 Dobos László: Fiatal költők sorakozója. Hét. 1958. ápr. 20. (15)

56 Fábry Zoltán: I.m. 234.

57 Dobos László: Néhány fontos kérdésről. Új Ifjúság. 1956. máj. 19. (5).:,

Tőzsér Árpád: Három fontos irodalmi kérdés. Uo. 1956. szept. 1. (5):, Turczel Lajos: I.m. In: írások mérlegen. Po., 1958. 106—107.

58 Fábry Zoltán: I. m. In: Uő: Összegyűjtött írásai, 8. k. 249—253.

59 Németh István: Indulás elé. Irodalmi Szemle, 1966. 4.sz. 332.:, Tőzsér Árpád: A „Vetés” irodalmunk folytonosságában. Uo.,1967. 1. sz. 55, 58.:,Tóth László: I. m. Uo., 1969. 4. sz. 351.:, Mikola Anikó: Uo. 354.

rónod Zoltán