Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Török Elemér versei (Tűnődés szülőföldről, hazáról 2001-ben, Hányszor vitt utam innen reménykedve..., Semmi sem örök, Kertünk alatt őszi csendben..., Szép álom is szertefoszlik..., Versek, zsoltárok...
Török Elemér versei Dér fehérít kórót, füvet, bármerre is tekintek itt, nem idézi már semmi sem a nyár aranyló fényeit... Diófámra varjúhad szállt, körül minden csupa árnyék... Ne kérdezze senki tőlem, hogy félek-e s mi vár rám még?... Álmodozó voltam mindig, gazdag, se híres nem lettem, a közönyt is rég megszoktam... Minek ilyesmin töprengnem?... Lesz, ami lesz... csoda bánja... Korai még keseregnem, míg a száraz kórózörgést hallgathatom őszi csendben... 2 Hív még ide ma is a vágy, s egy szépséges régi emlék... A kert fái közt már az est barangolt... Mondd, emlékszel még?... Egy vén nyárfa alatt ültem, ott vártalak alkonyattájt, tudtam, hogy jössz s legyűrjük majd a fű üdezöld paplanát... Mosolyogva jöttél felém, hattyú szállt a kéklő égen, hajad arany fürtként lebbent a lilahomályú fényben... Szívünk mily gyorsan dobogott, Holdanya állt fejünk felett, ezüst felhőcsipkék mögül sápadt arccal ránk nevetett... Már mindent elnyelt rég az éj, mentünk haza éjfél után...
