Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - HAGYOMÁNY - Vércse Miklós: Ismét híd köti össze Párkányt és Esztergomot
I iagyomány alapzatát. Grámling Ignác ácsmester 1840 januárjában nyújtotta be az új hajóhíd tervét és költségvetését. 1842 márciusában az ácsok elkészültek munkájukkal. A híd kocsiútja 20 láb (cca 6,20 m), gyalogútja 5 láb (cca 1,5 m) széles volt. Ezt a hajóhidat az 1849. évi harcok során tönkretették. Az új híd anyagiak miatt csak 1851-ben készült el. Középső része 3 7 hajóból állott, a parti részei „dobogóhi- dak” voltak. Ez szolgálta a közlekedést a vashíd megépültéig. A vashíd A 19. század vége felé már ez a hajóhíd sem felelt meg az egyre fokozódó igényeknek, mivel bővült az egyes országok, régiók közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolat. Ennek egyik alapfeltételét a közlekedés fejlesztése jelentette. Az akkori kormány hozzá is látott hídépítési programjának megvalósításához. A pozsonyi (1890) és a komáromi (1891) vashíd elkészülte után sor került az Esztergom és Párkány közötti vashíd építésére is. Az építendő híd helyét a hajóhídtól mintegy 200 lépésnyivel feljebb jelölték ki. Ugyanez év első felében Zsigmondi Béla mérnök elvégezte a talajvizsgálatokat. A kereskedelmi miniszter 1894 januárjában kötötte meg a szerződést Cathry Szaléz és fia budapesti hídépítő vállalkozóval. A munkálatok már áprilisban elkezdődtek. Nem egészen másfél év alatt, 1895. augusztus 22-re elkészültek vele. Ünnepélyes átadására és megnyitására 1895. szeptember 28-án került sor. Ekkor kapta a Mária Valéria nevet is. Mint a többi magyarországi hidakon, 1918-ig itt is vámot kellett fizetni. A híd első felrobbantása és helyreállítása Huszonnégy esztendőn át szinte zavartalanul (kisebb karbantartásokkal) bonyolódott a hídon a forgalom. Kecses, impozáns vonalaival pompás kiegészítője volt Esztergom és Párkány panorámájának. Egyben a két város arculata is megváltozott. Párkány ekkor kezdett városias jelleget ölteni. Bizonyítja ezt a korabeli számos képeslap is. Aztán az 1. világháborút követő harcok áldozata lett. A párkányi csehszlovák helyőrség 1919. július 26-án (más adat szerint 22-én) — ki nem derített véletlen folytán — felrobbantotta. Ennek következtében a párkányi oldalon az első hídív belső vége a vízbe zuhant. Éveken át fagerendákból csinált gyalogjáró kötötte össze a roncsot az épen maradt résszel. A helyreállítás kezdeményezésére 1921-ben került sor. Ez év júliusában 150 főnyi műszaki alakulat érkezett Párkányba. A szükséges előkészületek után 1922-ben megkezdték a helyreállítási munkálatokat, amelyek 1927-ben fejeződtek be. A második robbantásig Az első helyreállítás után 17 éven át — 11 évig határhídként — „üzemelt”. Sikeresen átvészelte a 2. világháború bombázásait. 1944 karácsonyán, a reggeli órákban azután megpecsételődött a sorsa. A visszavonuló németek könyörtelen következetességgel ezt is felrobbantották. Vízbe zuhant a híd három középső íve, megcsonkultak a pillérek is.
