Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - TALLÓZÓ - Fázsy Anikó: Budapest nem hazudott
Tallózó A Népszabadság nagy megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy az írók „végre helyes úton indultak el”, jóllehet „kényszeríteni, igenis kényszeríteni" kellett őket, „nem az A VH-nak, hanem a magyar közvéleménynek, hogy kilépjenek elzárkózásukból és hallgatásukból". A lap párizsi tudósítója keseregve írta: „A legotrombább módszerhez a Francé Observateur nyúlt. Fakszimilében közölt egy hatsoros budepesti levélkét ezzel a magyar szöveggel: -A magyar írók zöme kényszerítő helyzetben írta alá az ENSZ-tárgyalás elleni nyilatkozatot.'’" A L'Humanité ugyanakkor azt állította, hogy a Budapesten betiltott és 1957. március 15-étől Londonban megjelenő Irodalmi Újság forradalmi számának tizenhat szerzőjéből tizenketten a legteljesebb személyi szabadságot élvezve írták alá a nyilatkozatot. Az Irodalmi Újság annyira szórakoztatónak találta ezt az állítást, hogy 1957. október 23-i számában utánajárt, ki volt az a négy személy, aki nem írta alá a tiltakozást. íme az eredmény „1. Nem írta alá Déry Tibor, aki a legteljesebb személyi szabadság hónában éppen börtönben van. 2. Nem írta alá Pálóczi-Horváth György akinek már ... olyan sok volt a magyarországi szabadság, hogy inkább külföldre menekült. 3■ Nem írta alá a Magyar írók Szövetsége (úgy látszik., -őt« is írónak nézték a francia elvtársak): az írószövetséget ugyanis a legteljesebb irodalmi szabadságban véletlenül betiltották. 4. Végül pedig... nem írta alá a nyilatkozatot — Petőfi Sándor... ” (Élet és Tudomány) Fázsy Anikó A legnagyobb haszon száz éve Gondolatok a Nobel-díj centenáriumán Ezen a héten századszor ítélték, oda Stockholmban és Oslóban a Nobel-díjakat, amelyeket Alfréd Nobel végakaratának, megfelelően majd december tizedikéit, a svéd „dinamitkirály” halálának évfordulóján adnak át fényes ceremónia keretében az idei kitüntetetteknek. A Nobel-díj sikerének titkára sokszor és sokan találtak magyarázatot. Arra a kérdésre azonban, hogy ez a ragyogás meddig marad fenti, már nem olyan könnyű a válasz. A gyermektelen agglegény már kortársait is jócskán meglepte végrendeletével, amelyet egy évvel halála előtt, 1895-ben fogalmazott. Kilenc országra kiterjedő, ingatlanokból és értékpapírokból álló, akkor 30 millió svéd koronára rúgó vagyonának kamataiból ugyanis olyan díjat alapított az éppen előző évben elért szellemi teljesítményekért, melyek az emberiségnek „a legnagyobb hasznot hajtották”. A kamatot hat egyenlő részre osztotta, és ebből egy-egy részt a fizika, a kémia, az élettan, illetve az orvostudomány terén elért felfedezésekért, az irodalomban létrehozott alkotásokért, illetve a béke ügyéért végzett munkáért rendelt kiosztani. (A ma közgazdasági Nobel-díjnak nevezett kitüntetés valójában Nobel-emlékdíj, amelyet a svéd állam alapított, és amelyet
